A sírós játszma

Rendben van az, ha úgy akarsz elérni valamit, hogy elkezdesz sírni?

Kutatások igazolták, hogy a férfiak nagy része kiábrándítónak tartja a sírást, de Te hogy érzel, amikor egy másik lányt pityeregni látsz? Cikkünkben két lány mesél erről!

Sikeresen sírni

„Egyszer volt egy főnököm, akit szinte alig láttunk enni, de amikor valaki az érzéseiről kezdett el neki beszélni, úgy habzsolta a történeteket, mint más a gesztenyepürét. Egy családi dráma csak hab volt a tortán, így mondhatni az egész munkahely egy nagy érzelmi megosztóközponttá vált. Párkapcsolati gondok vagy megkésett ciklus, ő mindenről tudni akart.” - meséli Dia, aki elárulta, hogy mégis nagyon szeretett ott dolgozni, mert még egy gyilkosságot is elintézhetett volna egy kiadós sírással. Ha lekéste a határidőt, úgy pityergett, mint Gwyneth Paltrow az Oscar-díjátadón, hozzátette, hogy a barátja elfelejtette az évfordulójukat, és a főnöke mindent el is nézett neki.

„Olyan volt, mint egy nővér, aki közel akarta érezni magát hozzánk, és mi kihasználtuk ezt.” - mondja Dia, aki bevallotta, hogy nem tartja rossznak, amit csináltak: „Nehéz dolog megnyílni valaki előtt annyire, hogy még sírjál is. Ettől teljesen kiszolgáltatottá válsz, és szinte intim kapcsolatba kerülsz azzal, akinek a vállán sírod ki a bánatod. Hatalmas erő kell hozzá, és, ha néha ezt az erőt arra használjuk, hogy ne büntessen meg a rendőr, az teljesen rendben van.”

Határozottság és önállóság

Ági teljesen máshogy gondolkodik ezzel kapcsolatban. „Egy barátnőm együtt dolgozik egy nővel, aki olyan gyakran sír, mint más megnézi magát a tükörben. Ha döntés elé kényszerítik, még akkor is elkezd sírni, de, ha a főnök hazaküldi korábban, hirtelen fel is száradnak a könnyei.” - meséli Ági, aki szerint a sírás normális emberi reakció, és néha nagyon is javasolt egy jó nagyot bőgni, de más a helyzet, amikor valakinek oka van a sírásra, és más, amikor valaki a saját érdekei elérése miatt kezd el sírni.

"Arra a lányra mindig úgy fognak emlékezni, mint aki soha nem tudott megkapni semmit anélkül, hogy ne emlegette volna fel a sanyarú gyerekkorát. Felnőtt nők vagyunk, akiknek nem így kell sikereket elérnie, főleg, hogy sosem fognak komolyan venni, ha mindenen elkezdessz pityeregni. Szerintem kellő önállóságot és határozottságot kell mutatnunk. Ez az a hozzáállás, ami még nekem is könnyeket csal a szemembe!”

Te melyik véleménnyel értesz egyet?