A boldogság egyik titka: nevetés

Ki ne került volna már kínos szituációba, amikor az volt az egyetlen kívánsága, hogy bárcsak eltűnne a föld színéről. Ilyenkor két megoldás választhatunk: lehajtott fejjel villámgyorsan eloldalgunk; vagy megtanulunk nevetni saját ballépéseinken.

Érdemes leszögezni, hogy kínos szituációk mindig voltak, vannak és lesznek. Ezeket nem tudjuk semmivel sem kikerülni; viszont megtanulhatjuk kezelni őket. Mert mindig van olyan, hogy megbotlunk a lépcsőn mindenki szeme láttára, kibicsaklik a lábunk az új magas sarkú miatt, leöntjük magunkat a reggeli kávéval indulás előtt két perccel, és még sorolhatnánk. Ilyenkor úgy érezzük, legszívesebben kiszaladnánk a világból, s vissza se néznék. De miután belátjuk, hogy erre semmi esély, érdemes inkább más „megoldás” után nézni.

Úgy tartják, hogy az ember akkor válik igazán felnőtté, mikor először nevet tiszta szívéből a saját hibáján, bénázásán. Hiszen ez nemcsak úgy jön a semmiből, hanem igen is tenni kell azért, hogy ilyen derűsen fogjuk fel apró-cseprő botlásainkat is. Sajnos nem olyan könnyű feladat ez, mint sokan remélik. De nem is olyan megerőltető. Egyszerűen a tükör elé kell állni, s gyakorolni kell a mosolygást, és mindent bevetni annak érdekében, hogy a lefelé görbülő szájunkat a másik irányba billentsük. Ez az apró kis mozdulat, szépen lassan a napi rutinunk részét fogja képezni, aminek köszönhetően egy kis idő elteltével a tudatunkat is képesek leszünk átfordítani a pozitívabb irányba. Az igaz, hogy minden kezdet nehéz, de a gyakorlásnak köszönhetően, nemcsak mi magunk, de mások is észre fogják venni a változást.

A titok nyitja
Ahelyett, hogy azon görcsölnénk, mit is gondolnak rólunk azok az emberek, akik szemtanúi voltak a velünk történt kellemetlenségnek, inkább egy nagy mosollyal legyintve egyet felállunk, s lazán tovább sétálunk. Mert a lazaság a titok egyik nyitja. A másik pedig, hogy lássuk be végre: nem vagyunk tökéletesek, és nem is leszünk. Mert senki sem az. Csupán ízig vérig emberek vagyunk, akik a hibákkal együtt lesznek csak igazi emberek. S mit jelent igazinak lenni? Hogy mindegy, mit kínál az élet, mosolyt vagy könnyeket, tudván hogy ezen már nem változtathatunk, megpróbáljuk kihozni belőle azt amit lehet. Maximum megpróbáljuk még egyszer. Mert ugye azt már megtanultuk, hogy a gyakorlás sosem árt.