Túl rövid a szoknyád a korodhoz!

Ki dönti el, hogy mit viselhetsz?

Néhány napja a divat rovatunk egy olyan igaz történetről írt, ami alaposan megosztott titeket, olvasókat. Az biztos, hogy olyan témával foglalkoztunk, amiről mindenkinek van véleménye - ez a kattintások számából is jól látszott. A cikk arról szólt, hogy egy 33 éves nőnek alaposan beszólt az anyukája a szilveszteri ruhaválasztása miatt. A kedves mama úgy gondolta, a lánya ennyi idősen már ne hordjon rövidnadrágot. (Az eredeti cikket itt éred el!) Engem személyesen is megérintett a téma, mert velem is fordult már elő hasonló.

Férfivélemény

Néhány éve történt, 26-27 éves lehettem, amikor két lakótársammal a négyből - két srác - bulizni mentünk. Nyár volt, nagyon meleg. Egyértelmű volt, hogy a kedvenc miniruhámat veszem fel, ami egy teljesen egyszerű, zöld, passzentos darab. Bejáratott dressz, tökéletes a laza, júliusi szombat estékhez. Az éjjel szuperül telt, mígnem hazafelé a fiúk nekem estek: miért hordok ilyen rövid ruhákat? Nem azt mondják, hogy rosszul nézek ki benne, nagyon is jól áll, de...Ennyi idősen már nem így kéne öltöznöm, és amúgy is, így a férfiak sosem fognak komolyan venni. Mondanom sem kell, mennyire rosszul esett, végigbőgtem pár órát.

Nem tagadom, nem is fogom soha: szeretem az ízléses, de kihívó darabokat - ami nem egyenlő az olcsó magamutogatással -, és mindig is úgy voltam vele, addig hordok ilyen szexi szetteket, amíg lehet. Ez alatt pedig nem azt értem, amíg a szomszéd néni meg nem szól, hanem amíg jól állnak. Mert nem nagymamaként szeretnék majd úgy öltözni, mint az unokám, mert akkor jövök rá, hogy az én életemből kimaradt a miniszoknya-korszak. És valljuk be, mind láttunk már ilyen esetet. Azt gondolom, hogy igenis van jogom ahhoz, hogy büszke legyek a testemre, mert életem során mindig sokat tettem érte. Az pedig, hogy a férfiak így nem vesznek majd komolyan?! Ebben sajnos igazuk volt bizonyos szempontból, ugyanis akadt, aki megpróbált megváltoztatni. Nevetséges és sosem felejtem el, amikor az egyik exemmel közösen elmentünk shoppingolni. A srác hozta magával az anyját is; gondolták, majd ők adnak nekem divattippeket. Mondanom sem kell, anyuka - aki értelemszerűen évtizedekkel idősebb volt nálam - természetesen saját ruhatárának pontos mását akarta rám aggatni, a kisfia pedig tapsikolt hozzá. Mindig is azt gondoltam, itt egyéb problémák is voltak, mint az én öltözködésem. Nyilvánvalóan nem hagytam magam - sem ebben, sem másban -, a kapcsolat pedig nem sokkal később véget ért.

Azt hiszem, az ilyen esetekben sosem a nőben kell a hibát keresni, hanem a férfi önbizalmában. Ha nem hagyod, hogy a nő ragyogjon melletted, akkor vesd össze a saját önbizalmadat a szoknyája hosszával és nézz magadba alaposan. Gondolkodj el rajta, miért éreznéd magad többnek attól, ha ő kevesebb lenne...

Nem a méret a lényeg

Eltelt néhány év, én pedig megtaláltam azt a férfit, aki úgy szeret, ahogy vagyok; akármekkora a szoknyám hossza és akármilyen magas a cipőm sarka. Mert nem ezen múlik. Mert neki éppolyan fontos, hogy jól érezzem magam a bőrömben, mint nekem. Ő pedig nem attól lesz férfibb, ha én kevésbé vagyok magabiztos.

Az általános véleményem az, hogy az ember változik a korral. Ezzel együtt változnak az öltözködési szokásai, de soha, soha ne az alapján döntse el, mit vesz fel, hogy hány éves. Csajok, legyetek akár 15, 25, 35 vagy 45 évesek, ne a kor, a társadalom elvárása vagy az aktuális divat határozza meg, milyen ruhát húztok. Az egyetlen alapszabály, ami mindenek felett áll, hogy jól áll-e az, amit viseltek! Ettől viszont tilos eltérni.

Leadfotó: 123rf.com