Te kilyukasztanád a tested?
Napjainkban a hagyományos ékszerek előtérbe kerülése mellett megint divatba jöttek a piercingek, vagy talán soha nem is voltak mellőzve.
A piercing a testmódosítás egy fajtája, gyakorlatilag lyukasztás, vagy a test egy részének eltávolítása, amivel nyílást képeznek, melyekben ékszereket viselhetünk. A szó „piercing” tulajdonképpen a magára a lyukasztásra, illetve a lyukra utal. Piercingek viseletére számos különböző dolog adhat okot. Néhányan vallási vagy spirituális okokból, míg mások önmaguk kifejezésére, esztétikai értéke miatt, szexuális gyönyörszerzés céljából, hogy beilleszkedjenek saját kultúrájukba, vagy éppen hogy lázadjanak ellene, de egyes kultúrában státuszszimbólumként volt jelen.
A legelső ékszerek növényi és állati nyersanyagokból készültek, ezeket követték a sárgarézből és nemesfémből megmunkáltak. A természetes, készen talált alapanyagokat (csigák, kagylók) véséssel, karcolással tették még szebbé.
Fülbevalókat már ősidők óta hordanak világszerte, főleg a törzsi kultúrákban. Az ajakpiercingre és –tágításra is találunk történelmi példát Afrika és Amerika törzsi kultúráiban – Pápua Új Guineában, Amazóniában és a Kanada területén élő Tlingiteknél. A Kama Sutrában is találhatunk feljegyzéseket intimpiercingekről, melyeknek a szexuális élvezetek erősítésében volt szerepük. Ehhez peckeket és egyéb apró tárgyakat tettek a péniszen levő bőr alá. A genitális piercingek e formája ma is alkalmazott, azzal a módosítással, hogy szilikon golyókat használnak.
A mellbimbó ékszerek elterjedtek voltak az amerikai és brit tengerészeknél, akik jelentő hosszúsági illetve szélességi vonalon túl hajóztak. A 14. századi nyugati nők olykor kivillantották ékszeres vagy pirosított mellbimbójukat, amit a korabeli divat szerinti mélyen dekoltált ruhák tettek lehetővé. A nyelvpiercingek az azték és maya kultúrában játszottak fontos szerepet. Falfestmények örökítették meg, ahogy rituális keretek között átszúrják az illető nyelvét egy tövissel, az ilyenkor kifolyt vért fakéreggel fogták fel, majd isteneiknek feláldozva elégették.
A második világháború után a homoszexuális férfiak között kezdett megjelenni. A fülbevaló a ’60-as években kezdett rohamosan elterjedni, míg a testékszerek egyéb fajtája a -70es évekbeli punk mozgalomnak köszönheti népszerűségét, amikor addig szokatlan ékszereket – pl.: biztonsági tű- is használatba vettek. Fakir Musafar ebben az időszakban kezdte népszerűsíteni, mint az Új Primitivizmus egy formáját, felhasználva a piercing technika elemeit különböző kultúrákból. Musafar többfajta testmódosítási technikát (szoros fűzőket, tágítást, hegtetoválást, etc.) alkalmazott, dokumentált, tanított.
Az elmúlt évtizedben újabb hullám indult újfajta piercingek egész készletével. Egyre divatosabbá váltak az íny-, illetve nyelvfékekbe szúrt ékszer.
Holland szemészek egy csoportja azt is kifejlesztette, hogyan tehetünk ékszert a szemünkbe. Egy érmentes területen bemetszést végeznek, majd egy csipesz segítségével csúsztatják az ékszert a kötőhártya alá. A vélemények megoszlanak, ami a kockázatot illeti, egyesek szerint teljesen biztonságos, mások szerint a kötőhártya megnyitása elfertőződést vonhat maga után. De ha ez mind nem elék, akkor akár egy karikát is tetethetünk a szemhéjunkba.
Az extrém piercingek között mindenképpen említésre méltó az állkapocs piercing, melyet a nyelvféknél szúrnak keresztül, és az ékszer egyik fele a nyelvünk alatt, míg a másik az állunk mögött lesz, alig pár centivel. Ennél az ékszernél különösen nagy a fertőzés veszély, mivel nagyon közel helyezkedik a nyirokcsomókhoz.
Hasonlóan extrém a kulcscsonthoz szúrt ékszer. Ehhez egy nyitott végű karika kell, melyet átszúrnak a csont mögött, kikerülve az ott elhelyezkedő izmokat. Ez a legmélyebben elhelyezkedő piercing, és valószínűleg a legveszélyesebb is a fertőzésveszély miatt.
Néhány intim piercinget is besorolhatnánk az extrém ékszerek közé, ha nem az őszeset. A genitális piercingek tárháza kimeríthetetlen. A női nemi szervre szinte akárhova lehet karikát rakni – a csiklótól, a gátizomig-, vagy egyenes szárú ékszer a csikló fölötti részre. Hasonló a helyzet a pénisszel, a különbség csupán az ékszer formája.
Újabb őrület a piercingfűző, amely megfelelő öltözettel még akár ízléses is lehet. Pár sor golyózáras piercinget fűznek össze különböző szalagokkal. Hátránya azonban a rengeteg ékszer, amit be kell szúrni, azok hosszú gyógyulási ideje, ha egyáltalán begyógyulnak, mivel az alkalmazott felületeken nagy esély van a golyózáras piercingek kilökődésére. Éppen ezért hosszútávon nem használható fűzőként, valamint nem is praktikus, de pár órát azért még elbír; viszont testünk egész felületén viselhetjük.
Hála a microdermál piercingeknek, melyet a bőr felszíne alá helyeznek be, ott is lehet piercingünk, ahol a hagyományos ékszerek kilökődnek, vagy nem célszerűek.
Ha elhatározzuk, hogy piercinget csináltatunk, mindenképpen mérlegeljük döntésünket. Bár az ékszer kivehető, ha nem szeretjük, vagy mégsem tetszik, és viszonylag kevés nyomot hagy maga után, de helyenként a gyógyulás fájdalmas ékszer nélkül is. A kényesebb helyek hónapokig is gyógyulhatnak, míg a porcba szúrt sebek akár évekig is. Tisztában kell lennünk, hogy a gyógyulási folyamat kellemetlen, nagyon sokan a fájdalom miatt még a gyógyulás előtt kiveszik az ékszert – amivel csak fölösleges kellemetlenséget okoznak maguknak, nem beszélve az ablakon kidobott pénzről.
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
