Ennyi időt szánj a kikapcsolódásra, ha teljesen fel szeretnél töltődni

Nem mindegy, hogy mikor, hova és mennyi időre utazunk.

Hurrá, nyaralunk!

Mindannyiunknak szüksége van néha egy kis kikapcsolódásra. Ha pedig az utazásról van szó, akkor általában a nyári szabadságokra gondolunk. De pontosan miért is kell elmennünk néha egy-egy új helyre, kizökkenni a mindennapi rohanásból, és mennyi ideig tartson egy nyaralás? A témában Kiss Henriett, Élet-Mentor adott interjút.

Ön szerint milyen hatással van egy-egy nyaralás mentális és fizikális egészségünkre?

Mindenképp pozitív hatással van, mivel a napsütéses órák száma nyáron megnő, ami előnyt jelent mind a D-vitamin termelés, mind az általános jókedvünk, hangulatunk tekintetében, továbbá a kellemes napbarnított bőr is nagyon jó hatással lehet lelkivilágunkra. A testnek és a léleknek is szüksége van regenerálódásra, megújulásra, ez az évszak pedig ezeket különösképp lehetővé teszi.

Miért fontos, hogy ilyenkor arra használjuk ki a szabadságainkat, hogy elutazzunk valahová?

Ez az időszak sokak számára kedves. Nyilván vannak olyanok, akik inkább egy hűvös helyen, a hegyekben szeretik eltölteni a meleg napokat, de talán valóban mindenki várja és örül annak, amikor végre beköszönt ez az évszak. Ilyenkor van lehetőségünk egy-egy hosszabb szabadságot kivenni, vagy akinek vállalkozása van –mint nekem is-, ilyenkor jobban tudunk időt szakítani a családra, gyerekekre, könnyebb úgy tervezni, hogy mindenre legyen időnk.

Mennyi idő lenne a legideálisabb egy nyaraláshoz annak érdekében, hogy a lehető legjobban ki tudjunk kapcsolódni?

Úgy gondolom, hogy egyhuzamban két hét lehet az ideális. Legyen az egy családi kikapcsolódás, egy út közösen a párunkkal, vagy természetesen akár egyedül is, ha valaki szeret kalandos felfedezőtúrákat tenni egymagában. Tudom, hogy ez a gyakorlatban nem tud megvalósulni, a munkahelytől függően viszont jó lenne, ha lenne erre rá lehetőségünk. Azért a két hetet találom a legmegfelelőbbnek, mert azt gondolom, hogy az első pár nap az általában az új helyzethez való alkalmazkodással telik. Ilyenkor hangolódunk rá a kikapcsolódásra, a környezetre, ahol éppen vagyunk. Ha ez megtörtént, akkor onnantól tudjuk „számolni” a mentális és fizikai regenerálódást. Ahhoz, hogy igazán jelen tudjunk lenni, meg tudjuk élni a pillanatokat, ahhoz véleményem szerint a két hét optimális. Ez természetsen egyénfüggő. Van, akinek egy hét is elegendő, de van, akinek akár három hét is kell ahhoz, hogy igazán ki tudjon kapcsolni. Lényeg, hogy tényleg úgy jöjjünk haza, hogy fel vagyunk töltődve.

Milyen időközönként kellene időt szakítanunk a kikapcsolódásra?

Ez leginkább attól függ, hogy mivel foglalkozunk. Az, aki hivatásként végzi munkáját, sokkal jobban bírja a gyűrődést, aki azonban nem szereti munkahelyét vagy túl sok stresszel és felelősséggel jár az, amit csinál, érdemes sűrűbben időt szakítania a feltöltődésre. Fontosak viszont a kisebb kikapcsolódások, programok is, szerintem havonta két-három alkalommal érdemes egy vacsora vagy színház beiktatása -kinek mi az érdeklődési köre, ami szintén segíthet kizökkenni a mindennapokból. Ezek a rendszeresen beiktatott, párórás kikapcsolódások is rengeteget tudnak segíteni. Vagy például egy-egy hosszúhétvégét is érdemes kihasználni, de ha valaki nem szereti ilyenkor a tömeget, inkább válasszon egy szimpla hétvégét. Úgy gondolom, negyedévente érdemes beiktatni egy három-négy napos pihenést, ha van rá lehetőségünk. A hosszabb utakat pedig a nyári és a január-februári időszakban lenne a legideálisabb megszervezni.

Van különbség aközött, hogy egy aktív kirándulással vagy egy pihenősebb, strandolós nyaralással töltjük el a szabadságunkat?

Nincs, véleményem szerint ez is teljesen egyénfüggő. Saját példámat említve, én nagyon szeretem mindkettőt. Egy nyaralás alkalmával szeretek aktívan is pihenni: felfedezni az ottani kultúrát, ha külföldre megyek, valamint elmenni egy-egy nevezetességhez, viszont nagyon szeretek pihenni is, töltődni, amikor az „édes semmittevés” zajlik. Ez egyébként szintén mindenkinek mást jelent: olvasás a tengerparton, napozás, vagy mint mi a gyerekeimmel: szinte egész nap a vízben vagyunk. Én úsztam, valamint vízilabdáztam, úgyhogy nekem a víz a lételemem. Ez attól függ, hogy kinek mi az igénye és mit jelent számára a feltöltődés.

Mi lehetne a „tuti recept” egy jó nyaraláshoz?

Szerintem az, ha van egy minimális önismeretünk ahhoz, hogy felismerjük az igényünket, hogy minket mi tölt fel. Ha nem vagyunk tisztában saját vágyainkkal, akkor nagyon rosszul is elsülhet egy nyaralás, nem tudunk kikapcsolni, és az a két hét akár egy örökkévalóságnak is tűnhet. A kliensekkel, akikkel én is foglalkozom, az önismereten sokat dolgozunk. Fontos, hogy meg tudjuk határozni, mi az, ami nekünk a legjobb, amire leginkább vágyunk.

Hogyan fogjuk hozzá ehhez az önismereti úthoz, hogy tényleg tökéletesen sikerüljön egy nyaralás?

Azt gondolom, ez már gyerekkorban kezd kialakulni. Látjuk a mintákat, a család utazási szokásait. Akár egy hét eltöltése a nagyinál, akár egy külföldi utazás a szülőkkel. Így később is vágyik arra egy gyerek, hogy legyen a saját családjával, partnerével is egy-egy kiruccanása. Ez is természetesen, ahogy minden szokás, az évek során változhat. Az egész életre vonatkozó fordulatok során fel kell tudni ismernünk, hogy mi magunk hogyan tudunk pihenni, de van, hogy a partner hozza be ezt a változást és kialakulnak új, közös szokások.

Fontos az, hogy szabadságunk ideje alatt elutazzunk valahová –akár külföldre, akár belföldre, vagy az otthon eltöltött idő is ugyanilyen jó hatásokkal lehet ránk?

Ez is attól függ, hogy kinek mire van igénye. A környezetváltozás viszont úgy gondolom, elősegíti a teljes feltöltődést. Anyagi helyzet vagy egyéni igény szerint ez persze változhat, de szerintem érdemes megteremteni az új impulzusokat, mert ezek könnyebben kizökkentenek bennünket a mindennapokból. Ez persze nem mindig földrajzi kérdés, lehet, hogy valakinek az is elég, hogy ha csak kikapcsolja otthon a telefonját és egész nap pihen. Nyilván egy kisgyerekes családnál a feltöltődés nem ugyanúgy tud megvalósulni, mintha csak kettesben lennének a szülők, ilyenkor érdemes arra is figyelni, hogy ők is kellően fel tudjanak töltődni, és olyasvalaki bízni a gyermeküket, akikben valóban megbíznak. Legyen akár a két hét olyan, hogy egy hét együtt, ami a családi egységről szól, valamint egy olyan, amikor megoldható a különlét és a kettesben töltött idő is.

Interjú Dr. Vereczkey Attila szülész-nőgyógyász főorvossal, a Versys Clinics orvosigazgatójával.

Leadfotó és fotó: 123rf.com

Oldalak

Szólj hozzá Te is!