Sokkoló új szabály: Nincs ajándékozás karácsonykor

A legutóbbi alkalomnál, mikor a száztagú cigányzenekart megirigylő pereputty összegyűlt, jónak látszott az időpont arra, hogy felvessem: idén elmaradhatna karácsonykor az ajándékozás. Hatalmas csend lett és annyi arcra kiülő érzelmet még életemben nem láttam egy helységben. Teljes volt a sokk.

Kell ez a stressz?

Minden évben már hónapokkal előtte ment a kalkulálás. Ha férjem családjával együtt nézem, összesen vagyunk 28-an, gyerekestül-mindenestül, - mit lehet tenni, nagy a család - plusz a macska, mert, ha már ünnep van, ajándék jár neki is. Volt már olcsó ajándék szabály, meghatározzuk, mit kérek szabály és meglepetés szabály is. Lényegében minden egyes szabály komplett fizetésekbe fájtak. Így hát tavaly merült fel először a kérdés, mi lenne, ha csak a gyerekek kapnának ajándékot – nekik azért még legyen karácsony, nem kell ideje-korán rádöbbenniük erre a szomorú anyagias világra – és mikor ezt kimondtam, csend borult a helységre, mintha valami tabuszót ejtettem volna ki a számon, szinte vártam, hogy Zeusz lesújt rám a villámaival és ott helyben frissen sült húspogácsa lesz belőlem.

Ahogy végig néztem a reakciókat rögtön a kővé dermedés percei után, sokan egyenesen fellélegeztek, hogy de jó, idáig ezt nem merték felhozni, nehogy ők legyenek az ünneprontók – kösz, szépen – de kifejezetten jó ötletnek tartják, főleg a gyerekesek, ahol pláne mindig van mire költeni. De a lakáshitelesek és az épphogy kijövünk fizetésünkből rokonok is majdnem örömkönnyekben törtek ki. Mást valószínűleg akkor ért a megvilágosodás, hogy „Jé, ilyet is lehet?”, és amint leért a tantusz rádöbbent, hogy nem is rossz ötlet. Ám akadtak olyanok, akiknek arcán tisztán látszott az, ha nem lennék a rokonuk, meglincselnének, mint akiktől elraboltak az utolsó kis örömet is az életükben, hogy ajándékot kaphatnak. Két ember volt, akinek meg azért vérzett a szíve, mert az ajándékozás örömét vettem el tőle. Kész, én lettem a Grincs. Az egyik szeret vásárolgatni és ajándékok után nézelődni, a másik meg szinte csak így tudja a legjobban kifejezni az érzéseit. Úgyhogy egyetlen mondat elég volt ahhoz, hogy a fele táraságot pszichiáterhez küldjem.

Fotó: 123rf.com

Lapozz, cikkünk folytatódik!