Tényleg olyan bonyolult a szerelem?

Miért olyan bonyolult a szerelem? Vagy talán nem a szerelemben, hanem magunkban keresendő a hiba? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ!

Bonyolult a szerelem?
Rástresszelünk a legegyszerűbb dologra a világon, ahelyett, hogy egyszerűen csak a szívünkre hallgatnánk. Miért ez az állandó megfelelni akarás? Hová tűntek a laza szerelmes párok? A szerelem nem észjáték, nem számíthatod ki a lépéseket, ahogyan a rosszat sem kerülheted el.

A szerelemben érzékennyé és egyben a legerősebbé válunk. Képesek vagyunk észrevenni a legapróbb porszemet, szemet hunyni és keresztülnézni olyan dolgokon, amelyek mellett talán meg kellene állnunk egy pillanatra és elgondolkodni.

Amilyen egyszerű, olyan bonyolult is egyben a szerelem. Kívülről nézve a dolgok oly könnyűnek, kézenfekvőnek látszanak, ám benne részt venni mindennapos csata. Harc magunkkal és a másikkal, míg el nem érjük azt a pontot, ahol összecsiszolódunk, és eggyé válunk. Eggyé válni valakivel azt jelenti, hogy feladod egy részed, s cserébe kapsz egy részt a másikból. Jó esetben.

Miért keressük az új kapcsolatban az előzőt? Miért hasonlítjuk össze? Két teljesen különböző és egymástól élesen eltérő dolgot mércéhez állítunk. Egy kapcsolatból csak tanulhatunk, de az sehol sincs megírva, hogy csak jót. A legtöbb ember valóban elsajátít valamit az előző kapcsolatából, ám legtöbbször a negatívumokat viszi tovább. Ilyen például a megcsaltaknál az állandó gyanakvás, holott azelőtt egészséges mértékben jelen volt a bizalom. Eltűnnek vagy átalakulnak az egykor birtokolt értékek. Ahogyan értékeink, úgy mi is formálódunk.

Kavicsos út
Sokan azért nem szeretnének kapcsolatot, mert sokat csalódtak és mert tartanak az újabb könnyes éjszakáktól, fájdalomtól. Tényleg ilyen könnyen feladjuk? Csalódunk párszor, s ezért ideiglenesen vagy végleg lemondanánk a boldogságról? A szerelem által annyi csodás dolgot tapasztalunk, új dolgokat ismerünk meg, kivirulunk és boldogabban ébredünk reggelente. Képesek lennénk ezekről lemondani, csak azért mert néha olyan úthoz érünk, amelyen apró köveket kell kerülgessünk, hogy a végén elérjünk a virágokkal teli napsütötte mezőre? 

Igen, mindenki csalódik, és néha az élet térdre kényszerít. Előfordul, hogy nehezen tudunk csak ismét talpra állni és megkarcolt térdünk lassan gyógyul csak be, de az idő elmulasztja a fájdalmat és begyógyít minden sebet. Ha a heg meg is marad, okkal történik, hiszen emlékeznünk kell a megtett útra, ahhoz, hogy legyen erőnk elérni a célig. A cél, nem mindig jelenti az út végét, gyakran csak az újabb szerelmet, amelyet még számos csók és könny követhet. De a boldog pillanatokért kétségtelenül megéri.