Így jár az, aki lefekszik egy beképzelt modellel - Igaz történet alapján

Chelsea Davison színésznőként dolgozik. Nem a 90-60-90-es méretekkel rendelkező típus, de a maga módján csinos. Ahogy ő fogalmaz, "úgy fest, mint Julianne Moore, tíz kiló súlyfelesleggel". Ez a lány egyik este egy hivatásos modellel randizott és eltökélt szándéka volt az est végén ágyba bújni a sráccal. Ez sült ki a randiból...

Várni rád

A hóesésben álltam dideregve, rohadt dühös voltam és komolyan elgondolkodtam azon, hogy sarkon fordulok és hazamegyek. Egy átlagos srácra nem vártam volna egy órát. Már rég otthon ültem volna a Project Runway-t bámulva, de Tyler (nem ez az igazi neve a srácnak) nem hétköznapi pasas volt, hanem egy valódi isten. Hivatásos modellként dolgozott és filmszerepeket is vállalt. Mi is egy filmforgatáson találkoztunk.

Tyler a közelébe se ért azoknak a fiúknak, akikkel azelőtt randiztam. Ő egy tízes skálán tízes volt. Én hatos. Úgy nézek ki, mint Julianne Moore, tíz kiló súlyfelesleggel, szóval le is esett az állam, amikor egyik nap a forgatáson azt kérdezte tőlem: "Nem iszunk meg valamit ma este?". Akkor és ott megfogadtam: ágyba viszem Tylert. Akartam egy sztorit, amellyel nem az unokáimnak fogok eldicsekedni, ha értitek mire gondolok.

Randevú a'la Tyler

Hirtelen lépteket hallottam. Megfordultam és láttam, hogy Tyler közeledik felém. Úgy nézett ki, mint Justin Timberlake és Jude Law szerelemgyereke. Tökéletes volt. Elnézést kért a késésért, valamit motyogott a metróról, de én legyintettem és azt mondtam: "Áh, én is csak pár perce érkeztem!". Lesöpörte a havat a vállamról, majd lazán előadta, hogy néhány barátja a közeli bárban iszogat és szeretné, ha mi is oda mennénk. Nem igazán volt ínyemre, hogy az első randinkon mással osztozzak Tyleren, de megfordult a fejemben, hogy ez az első randi talán az utolsó is, szóval kényszeredett vigyorral a fejemen, igent mondtam.

Beléptünk a bárba, Tyler pedig hátra ment, egyenesen ahhoz a kanapéhoz, ahol a modell haverjai és barátnői üldögéltek. Úgy éreztem magam, mint Alíz Calvin Klein-országban. Bemutatkoztam nekik, aztán helyet foglaltam, miközben Tyler már elindult, hogy italt hozzon a barátainak. Később kiderült, hogy csak egyedül nekem nem hozott semmit. Ezt a hatalmas baklövést a következővel magyaráztam: nem várhatom el tőle, hogy még italt is hozzon nekem, mikor egy órán át váratott engem, nem igaz?

Miután fél füllel végighallgattam az egyik haverja beszámolóját valami "dizájner-drámáról", rájöttem, hogy Tyler nincs sehol. Egyszerűen eltűnt. Felálltam, hogy megkeressem, de nem kellett sokáig kutatnom utána. Ott állt valami modell bigével, karját a lány dereka köré fűzve és elmélyülten beszélgetettek. Kedvem lett volna az italomat az ostoba, gyönyörű arcába önteni, de ehelyett csak álltam ott, mint valami buta liba és azon gondolkodtam, mennyivel szebb és csinosabb az a csaj. Mégis mit hittem, hogy a tenyerén fog hordozni?

Fotó: huffingtonpost.com