Csecsemőgyilkosság volt a védekezési módszer

Időszámításunk előtt több ezer évvel a legelterjedtebb módja a születéskorlátozásnak a csecsemőgyilkosság, kisebb részben az abortusz volt, és ezek mellett ritkán alkalmazott módszerek jelentették a fogamzásgátlást.

A kezdetek  óta a természet által szabályozott legegyszerűbb fogamzásgátlási eszköz a szoptatás volt: a nők nagyon hamar megfigyelték azt, hogy a szoptatás időszakában sokkal ritkábban esnek teherbe ismételten. Ennek az az oka, hogy ilyenkor a női szervezetében a prolaktin nevű hormon termelődik nagy mennyiségben, mely egyrészt az emlő tejelválasztását serkenti a sikeres szoptatás érdekében, másrészt pedig a petefészkek működését is elnyomja, így a pete érését gátolja.

A másik egyszerű mai is alkalmazott módszer a megszakított közösülés (coitus interruptus) - melyről az Ószövetségi Szentírás is megemlékezik ily módon: "Onán a magját a földre irányította, nehogy testvére özvegye tőle teherbe essen." . Valószínűleg a legrégebbi aktív születésszabályozási módszer, amit ma is alkalmaznak az emberek.

Az időszámításunk előtti III. évezredben is alkalmaztak fogamzásgátlást az egyiptomi nők. Mézből és krokodilürülékből készült pesszáriumokat vetettek be, míg az arab nők gránátalmát vágtak apróra, ezt kősóval és timsóval elkeverve helyezték a hüvelybe. Arisztotelész a következőt javasolja: tömjén, olívaolaj, és cédrusolaj keverékét kell alkalmazni.

A Dél-Amerikába bevándorolt guineai néger nők a hüvelyöblítés (irrigálás) egyik legkoraibb szokását, hozták magukkal Afrikából. A mahagónifa magjának héjából és citrom nedvéből készült főzettel irrigáltak közösülés után.

E kor embere már műtéteket is végrehajtott. Az ausztráliai őslakosok ismerték a petefészek művi roncsolását, valamint rendszeresen alkalmazták férfiakon az ún. mica vagy koolpi műtétet. Ezeknek a  lényege a következő volt: a húgycsövet a hímvessző tövéhez, a herezacskó fölé varrták ki, így az ondó közösüléskor nem került a hüvelybe. Az egyiptomiak is alkalmaztak hasonló műtéteket, például a petefészek roncsolását.

Kína, India, Japán fogamzásgátló módszerei

Az egyik legrégibb kínai orvosi írásban, a következőket ajánlják a meddővé váláshoz: "Végy olajat és higanyt, süsd egy álló napig, végy belőle egy golyócskát éhgyomorra, és örökre meddő maradsz." Kínai mágikus szokás volt a nők köldökére helyezett forró vasgolyó (moxa) gyermekáldás ellen.

A régi hindu Dél-India  lakói úgy vélték, nem lehet igazi nemi élvezetről szó, ha a linga (hímvessző) nincs átfúrva. A fiúgyermekeken ezt már kicsi korukban kifúrták - mint a fület szokás - és arany karikát húztak bele. Az i.u. IV. századból származó hindu szövegek már fogamzásgátló előírások tömegét tartalmazzák. Ilyenek voltak a szex alatti passzivitás, amulettek viselése, a hüvely füstölővel való füstölése, őrölt "ajowa - magvakból" készült tamponok, kősó és olaj, méz és olaj keverékének alkalmazása a hüvelyben.
Egy ősi japán erotikus könyv így írt: "A kawagata vagy kyotai vékony bőrből készül, ami egy olyan eszköz, amely megvéd az ellen, hogy a férfi ondója bejusson a nő hüvelyébe, s ezáltal véd a fogamzás ellen." Későbbi leírások bőrből, teknősbéka-hártyából és szaruból készült szilárd kondomról tesznek említést. A japán nők a terhesség elkerülése céljából ún. olajjal átitatott vékony bambusz levelekből készült tampont és puha papírtampont is használtak.

A következő részben a sötét középkor születés szabályozásáról teszek említést, valamint különböző ma is használt hormon készítmény kialakulásáról.