Az ellentétek vonzzák egymást!?

Az ellentétek vonzzák egymást - tartja a mondás, de valóban megállja a helyét? Vajon tényleg olyan emberben látjuk meg a nagy őt, aki szöges ellentétünk?

Ha férfiak és nők közötti kapcsolatról van szó, akkor a képlet kicsit más, mint a mágneseknél – nem elég összeereszteni két teljesen más vérmérsékletű személyiséget, hogy aztán megtörténjen a csoda.

A filmeken mindig rendkívül romantikus, és látványos az egymásra találás, ha két totálisan különböző embert eresztenek össze. A durva falusi fráter mindig megszelídíti a nagyvárosi karót nyelt üzletasszonyt, ugyanúgy ahogy a szabadelvű fruska a konzervatív üzletembert, majd boldogan élnek, míg nem lesznek boldogtalanok.

Egy kapcsolat sose lehet tartós, ha nincs az emberekben közös vonás, tulajdonság, ha nincs legalább egy dolog, amit mind a ketten szeretnek, és ami összehozhatná őket. Valahogy el kell kezdeni ismerkedni, és ennek egyetlen módja van, a társalgás. Legyen az szóban, e-mailben, sms-ben, telefonon, valahogy meg kell ismerni a másikat. Persze mindenki azokra figyel fel, akiben van egy kicsi, abból, ami saját magában is meg van, hiszen ezzel saját ízlését is elfogadta a külvilág. A filmekben erről is számtalan példa van – nyilván nem véletlenül-, hogy valaki másnak adják ki magukat a szereplők, mint amik valójában, olyannak mutatják személyiségüket, hogy az imponáljon a másiknak. Tehát még sem elég különbözni a másiktól, közben hasonlónak is kell lenni. Gondoljunk csak bele, még a barátaink között sincs olyan, akivel legalább egy ponton ne egyeznénk, ugyanazt a zenét hallgatjuk, ugyanazok érdekelnek, ugyanazt olvassuk, stb.
Gyakran hallhatunk olyan kijelentéseket, hogy bennünk nincs semmi közös, csak a szerelem…
 
Meg a naivitás fűzhetnénk hozzá. A szerelem persze vak (és hülye is), és nem töltet ki velünk egy kérdőívet, hogy alkalom adtán kibe és milyen körülmények között óhajtunk beleszeretni, de azért a szerelmek sem véletlen születnek, valahogy odáig is el kell jutni.

Az ellentétek szerencsés találkozása jellembeli kell tehát, hogy legyen. A félénk lány arra vár, hogy meghódítsák, míg az öntudatos tetőtől talpig férfiasságot árasztó rátermett férfiú, hódításra vágyik. Csiribi-csiribá kész a tökéletes találat. Egy félénkebb lány mellett a fiú igazi férfinak érezheti magát, védelmet nyújthat, szárnyai alá veheti a lányt, aki talán meg is szelídítheti, míg ugyanezt egy talpraesett, merész nővel nem tehetné meg. A lány pedig, mint a mesében a szegény árvák, úgy tekint majd meghódítójára, mint a szőke hercegre, aki miatt majd szexinek és csodálatosnak érzi magát.

Nyilván ez ugyanígy működhet fordítva is, de csak akkor, ha egyenjogú feleknek tekintjük egymást. Nem szabad alárendelnünk magunkat a másiknak, bármennyire szeretjük, ugyanakkor, ha valaki igazán szeret, ezt nem is fogja elvárni.

Az ellentétek nem vonzzák, hanem kiegészítik egymást, olyanok mint a kirakós, ami az egyikből hiányzik, azt a másik kipótolja.