A múzsák csókja

Minden korban léteztek olyan nők, akik puszta lényükkel elvarázsolták az embereket. Közelségük inspirálóan hatott a legnagyobb művészekre, akik ihletett merítettek akár testi bájaikból, akár lelki közelségükből és akadtak, akik szellemi társként fogékonyak és szigorú kritikusok voltak. Kik is voltak ők valójában?

Plátói szerelem
A világ egyik leghíresebb múzsája Beatrice, Dante örök szerelme volt. A költő kilenc évesen pillantotta meg a templomban az akkor még csak nyolc éves kislányt. Majd pár év múlva újra látták egymást, miután Dante szinte önkívületben rohan haza, hogy megírja szerelmes verseit Beatricéhoz.

A lány hamarosan férjhez ment egy gazdag polgárhoz és soha többá nem találkoztak. Beatrice nem is sejtette, hogy a világirodalom egyik legcsodásabb költeményét köszönhetjük neki: az Isteni színjátékot.

Szenvedélyes szerető
Táncosnő, kalandor, kurtizán? Lola Montez 1844-ben ismerkedett meg Liszt Ferenccel Drezdában, hogy aztán állhatatosan kövesse őt egész Európában. Keveset tudunk róla, szinte minden adata hamis. Állítólag Írországban született, egy csepp spanyol vér sem folyt az ereiben és egyáltalán nem ismerte „hazája”, Andalúzia táncait.

Viszont vonzotta a botrányokat. Kora celebjeként viselkedett, akinek a válásairól még a nagyhírű londoni Times is cikkezett. Előfordult, hogy hívatlanul megjelent estélyeken, hogy aztán gyorsan ledobva ruháit arathasson sikereket. Megfordult Wagner, Dumas és a bajor király, I. Lajos ágyában is. Minden hamis volt körülőtte, kivéve gyönyörű testét. Liszt sem tudott neki ellenálni. Volt olyan alkalom, hogy egy koncertje után a szobájába visszatérő művész a meztelen táncosnőt találta ágyában. Ez a kapcsolat csillapíthatatlan szenvedélyt és alkotókedvet hozott a zeneszerző életébe, bár később haragosan és bűntudattal gondolt vissza erre az időszakra.

Áldozatok a művészet oltárán
A XX. század legnagyobb és legellentmondásosabb művésze, Pablo Picasso élete tele volt szerelmi fordulatokkal. Minden korszaka egy-egy asszony színrelépésével függött össze.

Neveik homályba vesznek, de néhány közülük ismert. Első párizsi élettársához, Fernande Olivier-hez egy életen át egyfajta cimboraság, cinkosság fűzte. Egy másik szerető, a fotóművésznő, Dora Maar a hisztériás rohamoktól szenvedő síró nő, a háború, a megtestesült szenvedés jelképe lett. Marie-Thérèse Waltert legtöbbször alva, lehunyt szemmel festette meg,aki egész életén át a múzsája volt. Csak húz évvel később, a festő feleségének halála után kérte meg a kezét, de Theresa elutasította.

Az utókor csodálattal emlékszik ezekre az asszonyokra, szinte ismerősként tekintünk rájuk. Bár neveiket beírták a történelemkönyvekbe, életük viszont korántsem volt boldog és felhőtlen. Vajon megérte?