A legrosszabb szakító mondatok

A szakítást túlélni is nagyon nehéz, de kimondani sem könnyű. Lássunk néhány szakító mondatot, melyek a legátlátszóbbak!

Egy kis időre van szükségem, de minden jó lesz!
Ez a mondat még csak utal a szakításra, de tudod, hogy valószínűleg az fog következni. Valójában már döntött, hogy véget akar vetni a kapcsolatnak, de nincs bátorsága hozzá. Legszívesebben szünetet kérne, hogy kicsit kiélhesse magát, és persze, hogy megmaradj neki, de ha nincs elég bátorság benne, akkor inkább te vess véget a dolognak.

Jobbat érdemelsz!
Akár bóknak is vehetnénk, legalábbis a férfiak annak szánják, de nem vesszük be ezt a mondatot. A férfiak úgy gondolják, talán ez az egyik legkíméletesebb mondat egy kapcsolat véget vetésére.

Elsiettük a dolgot az elején!
Sokan hivatkoznak arra, hogy a kapcsolat elején elsiették a dolgot, és nem tudtak tartós, mély érzelmek kialakulni. Talán lenne is valamiféle igazságalapja, de az igazán mély kapcsolatnak ez sem állhat útjába.

Nem állok készen egy komoly kapcsolatra!
Ez az egyik leggyakoribb és legszebben megformált, de egyben ez jelzi a legjobban a megfutamodást is. A kihátrálás oka lehet, hogy rájött nem akar semmilyen kapcsolatot, vagy fél a valódi érzelmektől. A pasik között az egyik legnépszerűbb ütőkártya, hiszen nem nagyon lehet megmagyarázni.

Nem érdemellek meg!
Ez szintén egy olyan mondat, mely inkább minket próbál jó színben feltüntetni, elkerülve ezzel a vitát és a sírást, azonban ennek sem dőlünk be. Sok vicc alapját képezi és a hatása inkább groteszk, nem hisszük, hogy valaki így megvonna magától bármit is.

Nincs bennünk semmi közös…
Ez főleg hosszú kapcsolatból való kilépésnél lehet kínos, hiszen akkor jogos a kérdés: eddig miért nem jöttünk rá? Ne keseredjünk el, biztos lesz olyan, akivel több lesz bennünk a közös.

Maradjunk barátok!
Az egyik leggyakrabban elhangzó mondat, melyből a végén persze semmi nem fog teljesülni. Nagyon kevés olyan párról tudunk, akik a szakítás után is jó barátok maradtak. Egy kapcsolat után nagyon nehéz átállni arra, hogy barátként tekintsünk a másikra, sőt az esetek legtöbbségében nem is sikerül.