Ha akarsz, hívsz!

Te mit tennél?

Fogadok, hogy ebben a helyzetben te megvárnád a koncert végét, megkeresnéd a pasit, aki meghív egy italra, és vagy az ágyába akar cipelni, vagy elkéri a telefonszámod, és soha nem hív. Azért, hogy én ezt elkerüljem, kicsit taktikáztam: elhangzott a bűvös „Találkozhatunk-e még?”. Mondtam neki, hogyha érdeklem, hívjon fel. Ő elővette a telefonját, én pedig felhúztam a kabátja ujját, s tollal ráírtam a telefonszámomat a karjára. Ő meglepetten nézett, majd miután zsebre vágta a telefonját, csak ennyit mondott: „Mi lesz, ha fürdésnél lekopik?” „Akkor nekünk nem az volt a sorsunk, hogy találkozzunk” – válaszoltam, s faképnél hagytam.

Két nap múlva hívott. Elmondása szerint, ha nem mentem volna oda hozzá, soha nem ismertük volna meg egymást. És ha csak simán beszélgetni kezdtünk volna a koncert után, talán nem lettem volna több mint egy lány, akit másnapra elfelejt. De így én lettem az a lány, akire a koncert után is még napokig gondolt.

Fotó: loveandloveonly143.blogspot.com