Tűsarok kontra barátság

Soha sem szerettem sorban állni. Most se. Így meg is untuk 30-40 perc után a Bungallow előtt Santa Monica-n, akármennyire is "fancy és cool" ez a hely. Kay Roy barátom ekkor már újabb 40 perce állt sorban, ehhez jött még a miénk, mikor is a másfél órányi hat méteres haladás után eldöntöttük demokratikusan, kézfeltartással, hogy dobjuk a helyet és beülünk valahova egy sima sörre és rágcsára. Lám, ott a kis klubban a Promanade-n, a 3th utcában el is tudtunk kellemesen beszélgetni így ötösben, Zsola barátom, Danny Blue és Kamarás Iván társaságában, kulturált, egy-két sörös, rántott savanyú uborkás, édes sült burgonyás, és sajtos olívás nemtommi társaságában. Hosszú órákon át tudtunk dumálgatni az amerikai életmódról, az amerikai kultúráról, emberekről, hétköznapi miegymásról, az életről. Ja, meg a magyarról. Nevettünk. Sokat! Nem kell ehhez bömbölő zene és tűsarkús lányok miniruhában. Nem. Barátság kell hozzá és szeretet.

Gyere és kövess a Facebookon is!