A híres színésznő leginkább tragikus szerepeiben tündökölt, talán nem véletlenül. Az életében uralkodó magány által valószínűleg könnyen átérezte a szerepit átjáró fájdalmat, legyen szó akár a halált is vállaló főhősnőről, vagy éppen egy-egy elszakított szerelmespárról. Jászai Mari kétségtelenül nagyon mélyen élte meg az érzelmeket, a boldogság és a szomorúság hullámvasútszerűen követte egymást élete során. Emberi kapcsolatairól a következőt írta naplójába: „Ha megszeretek valakit, rögtön átadom neki magam teljesen, testestől-lelkestől és hasonló határtalan, feltétlen odaadást várok tőle. De még ez sem elég! A legcsekélyebb gyarlóságra, amit észreveszek: kiábrándulok és futok új ideál után. Szerelemben és barátságban egyformán.”
A híres színésznő leginkább tragikus szerepeiben tündökölt, talán nem véletlenül. Az életében uralkodó magány által valószínűleg könnyen átérezte a szerepit átjáró fájdalmat, legyen szó akár a halált is vállaló főhősnőről, vagy éppen egy-egy elszakított szerelmespárról. Jászai Mari kétségtelenül nagyon mélyen élte meg az érzelmeket, a boldogság és a szomorúság hullámvasútszerűen követte egymást élete során. Emberi kapcsolatairól a következőt írta naplójába: „Ha megszeretek valakit, rögtön átadom neki magam teljesen, testestől-lelkestől és hasonló határtalan, feltétlen odaadást várok tőle. De még ez sem elég! A legcsekélyebb gyarlóságra, amit észreveszek: kiábrándulok és futok új ideál után. Szerelemben és barátságban egyformán.”