Majdnem minden nap lemegyünk a tengerpartra. Ha van szél (és pont a mi ernyőnknek jó), a legegyszerűbb a megoldás, hiszen ilyenkor kájtozunk, meg persze Lefi (a párom) is csak szélben tud dolgozni. A szpot tele van élettel, a víz kájtossal, no, de mi van akkor, ha nem fúj a szél? Hát valami ilyesmi.
NotKansas blog
Holnap este borkóstoló a komp melletti étteremben, jöttök? – invitáltak a kollégák egy könnyű esti programra és ezúttal sikerrel. 12 euró/fő, öt-hat pohár bor, mellé egy-két falat kísérő és mindezért még kompozni sem kell, egyértelműen bólintottunk.
Miután elindultunk, több ismerősöm is feltette a kérdést, hogy miből élek. Nyertem vajon a lottón? Az első válaszom nem volt, a második már igen. Tulajdonképpen mi mást lehetne lottóötösnek hívni, ha nem ezt, amit én „nyertem”.
Szeretünk csellengeni, kis utcákat felfedezni, titkokat találni, együtt nevetni. Bárhol legyünk is a világban, ilyenkor ott vagyunk a pillanatban. Nem rohanunk, nem tervezünk, nem várunk semmit, csak hagyjuk, hogy a lábunk vigyen az úton. Járhatunk századik alkalommal is ugyanott, mindig másmilyen lesz, mindig mást kapunk és mindig egy kicsit másmilyen képet fest a táj.
Reggel felkelünk, már a teraszról látjuk, hogy fodrozódik-e a tenger, vagy teljes szélcsend van. Utóbbi esetben a tenger úgy fest, mintha kimaradt volna belőle az a görög-kék szín, amivel a házaikat is festik. 1-étől viszont nem csak csődhelyzet van, hanem főszezon is, elvileg mostantól gyakrabban ébredünk szeles reggelekre és több lesz a turista is.
Több mint két hete vagyunk a szigeten, általában ennyi idő után búcsúzik az első turista. Mármint az, akit megszoktunk, hogy itt van, hogy velünk éli a tengerparti hétköznapokat. Egymásra nézünk és örülünk, hogy mi még maradunk. Hogy ez nem csak egy kéthetes nyaralás, hogy nem kell hazamennünk, mert az otthonunk ott van, ahol nyár van, ahol meleg van, ahol tenger van, ahol szél van, ahol wifi van.
A kite-centertől kettő kilométerre lakunk, pont mint Thaiföldön, biciklivel semmi távolság. Mondjuk a spot, ahol az oktatás zajlik, meg ahol egyáltalán kájtolni lehet még egy plusz, de mindegy, három sem vészes. Oké, van benne egy kis szintkülönbség, lefelé tekerni sem kell, felfelé meg – maradjunk abban, hogy egyelőre nem minden este megy. Cserébe viszont minden este kapunk egy-egy gyönyörű ajándékot, amit a teraszon ücsörögve csodálhatunk.
Motort béreltünk Antiparoson, amihez térképet és egy kis útbaigazítást is kaptunk. Van egy pár strand a környéken, valamint egy barlang. A barlangot több helyen is hirdetik, naponta buszokkal viszik fel a turistákat a hegyre, tulajdonképpen ez az egyetlen látványosság Antiparoson – ha a strandokat, monostorokat és a görög kis utcácskákat nem vesszük annak. Nézzük meg mi is, mit rejtenek a sziklák! Ha más nem, kilátásunk biztos lesz!
