Esküvői stressz - A nagy nap, ahogyan a pasik látják
Kislány korunk óta a napra várunk, amikor végre habos-babos fehérbe öltözünk, minden szempár ránk szegeződik, méltóságteljesen vonulunk végig a padsorok között, s végül kimondjuk a boldogító igent a szeretett férfinak, akivel összekötjük életünket. Ez nap a miénk, értünk jött létre, senki nem veheti el tőlünk.
Esküvő. A szó, amiért nők milliói rajonganak, s a szó, amely a férfitársadalom legfőbb ellensége. Na, nem mintha nem vágynának egy szerető feleségre, de az oltárig bizony hosszú, és stresszes az út. Ami nekünk maga a megvalósult álom, nekik többnyire nem más, mint teher. Nem is kicsi. De mégis hogy lehet az, hogy ennyire másképp tekintünk ugyanarra az eseményre? Az esküvő elméletileg mindkét félnek ugyanolyan fontos - vagy nem? A tapasztalat azt mutatja, hogy többnyire nem is az esemény jelentőségével van a baj, hanem azzal, hogy teljesen más oldalon állunk, más nézőpontból szemléljük a dolgokat.
Az esküvő a férfiak szemében többnyire a „szükséges rossz” kategóriájába tartozik, ami nem azt jelenti természetesen, hogy a pokolba kívánnák az egészet, - bár azért vannak szélsőséges esetek – csupán szeretnék tisztes távolságból szemlélni a dolgokat, legalábbis ami a szervezést illeti. El kell fogadnunk, hogy ők nem szeretik maguk körül a felhajtást, a nagy nap az ő fejükben nem egy tündérmese, csupán egy állomás, ahonnan szeretnének minél hamarabb tovább utazni. Mielőtt azonban végképp elítélnénk őket, próbáljunk meg egy kicsit férfi fejjel gondolkozni, hogyan láthatják ők az esküvő sarkalatos kérdéseit.
Pénz
Első és legfontosabb kérdés, hogy ki és mennyit szán a nagy napra. Nem mindegy ugyanis, hogy ki, vagy kinek a családja fizeti a költségeket, ez ugyanis, ha nem tisztázzuk le már rögtön a legelején, komoly konfliktusokhoz vezethet. A mi fejünkben többnyire az e kép él, hogy egyszer megyünk férjhez az életben, adjuk hát meg a módját, amivel természetesen nincs is gond, bár felmerül a kérdés, megéri-e az összes félretett pénzünket feltenni erre az egy napra? - a legtöbb menyasszony csípőből vágná rá: „még szép”!
Ezzel szemben az erősebbik nem képviselői ilyenkor igencsak anyagiasak tudnak lenni, mondván: „ez is csak egy nap”. Nyilván így is lehet nézni a dolgokat, és ha racionálisan gondolkodunk, még lehet is benne némi igazság. Nem árt ésszerűen bánnunk a pénzzel – pláne, ha nincs belőle túl sok, - s nem kell azonnal dührohamot kapnunk, ha vőlegényünk esetleg bátorkodik megjegyezni, az ezüst gyertyatartó már egy kicsit túlzás. Nem arról van szó, hogy ránk, vagy tőlünk sajnálják a pénzt, csupán jobban bánnak vele, mint mi.
Helyszín
Teljesen felesleges több tucat esküvői helyszínt felsorolni jövendőbelinknek, hiszen egyrészt úgysem jegyzik meg őket, másrészt pedig, nekik aztán teljesen mindegy, hogy melyik templomban, vagy hivatalban rebegjük el nekik házassági fogadalmunkat, számukra az a lényeg, hogy az a bizonyos „igen” elhangozzon. A megfelelő helyszín kiválasztása fárasztó és időigényes feladat, ezért jobban tesszük, megkíméljük kedvesünket az ezzel járó nehézségektől.
Ugyanígy kellemetlen percektől kímélhetjük meg magunkat, ha a dekoráció kérdését is magunk intézzük, higgyük el, egy férfinak egyáltalán nem oszt, nem szoroz, hogy lila, vagy karmazsin piros szalaggal lesz átkötve vendégek asztali dísze, és az sem okoz nekik különösebb fejtörést, hogy arany, vagy ezüst nyomattal készíttetjük el a szalvétákat. Ezek mind olyan apró részletek, amiket egyrészt észre sem vesznek, mert teljesen lényegtelen számukra, másrészt pedig mi amúgy is jobban értünk hozzájuk.
Oldalak
