Tengerparti élet - Ilyen az, amikor nincs szél

Majdnem minden nap lemegyünk a tengerpartra. Ha van szél (és pont a mi ernyőnknek jó), a legegyszerűbb a megoldás, hiszen ilyenkor kájtozunk, meg persze Lefi (a párom) is csak szélben tud dolgozni. A szpot tele van élettel, a víz kájtossal, no, de mi van akkor, ha nem fúj a szél? Hát valami ilyesmi.

Amikor nincs szél

Hozzá kell tenni, hogy amit pl. Thaiföldön megszoktunk, az nem is szél, mert itt csak akkor van élet, ha a szél felkavarja a homokot. Oktatni persze kis szélben is lehet, bár ilyenkor szinte nincs is tanulni vágyó. Olykor aztán akad és elméleti oktatás némi gyakorlással vegyítve még ilyenkor is belefér.

Aztán jön a következő nap, tükörsima tengerrel. Érezhetően melegebb van, pedig nem emelkedett a hőmérséklet, csak nincs, ami hűtsön minket. Ilyenkor mintha egy alig lakott vidékre tévedtünk volna, a part szinte csak a miénk. De vajon el tudnád képzelni, hogy napokig csak fekszel egy napozóágyon, néha pedig beveted magad a vízbe, hogy felfrissülj? Mi aligha.

A slackline

A center két tartógerendája közé kifeszített kötélen próbálunk egyensúlyozni, ez a slackline. Otthon a Margitszigeten, illetve a suliban, ahol falat szoktunk mászni, láttunk már ilyet, de én itt próbáltam először. Szóval felteszem az egyik lábam a kötélre és remegni kezd. Próbáljam meg stabilizálni, befeszíteni a mélyizmokat a combomban, de hogyan? Lefi mellém áll, belekapaszkodom a kezébe, két lábbal már a kötélen állok, de elengedni nem merem a kezét. Aztán jön egy srác, Stan, aki egy laza mozdulattal feláll a kötélre és lép néhányat. Oké, próbálom újra, a lábam továbbra is remeg, elképzelni sem tudom, hogy lehetne „megállítani” a remegést.

Eltelik negyed óra, húsz perc, mint a gyerek, aki most tanul járni, de minden egyes alkalommal elesik. Néha figyelmeztet valaki, hogy ne a lábam nézzem, mert a fejem súlya lehúz és elveszítem az egyensúlyom. Vagy, hogy ne egyenesítsem ki a lábam, mert a hajlított térdtől lesz rugalmas a mozgásom. Hogy a kezem tegyem oldalra és egyensúlyozzak vele.

Ez sem megy egyik napról a másikra, de az idő úgyis magától megy, tőlem függ, hogy csinálok-e valamit, vagy sem. Egy idő után már nem remeg a lábam és lépni is sikerül párat. Persze leesek. Persze újra felállok. Így megy ez mindig.