Majdnem híres: Egy kis álmodozás "Anya-módra"

Csak álom maradt

És hogy miért is írtam erről? Mert a héten, ahogy esti elalvásom előtt kapcsolgattam a tévét, az egyik csatornán épp erre az ominózus filmre találtam. Igencsak magával ragadtak a gondolatok, amikor néztem. Azóta tudom, hogy már nem fogom az Aerosmith-t sehová sem kísérni, lévén, hogy Európában nem igen turnéznak. Meg aztán a férjemnek is igen nehezen tudnám megmagyarázni, hová megyek és a gyermekfelügyelet is elég bonyolult lenne.

Újságíró sem lettem. Bár az egyetemet elvégeztem, és akár az is lehettem volna, más, akkor egyszerűbbnek tűnő utat választottam. Szóval nem lettem provokatív, utánajárós, vagány. És bizony az idő is eltelt, mert ma már csak egyetlen szerepet tudok elképzelni magamnak a filmben: az aggódó anyát, aki hisztis hangon állandóan a fiát hívogatja és retteg, hogy szeretett gyermeke nehogy igyon, drogozzon vagy éppen rossz társaságba keveredjen. Bár az én pici fiacskám még nagyon fiatal, én korban már inkább az anyuka szerepéhez passzolok…

Ha tetszett a bejegyzés, akkor nyomj egy lájkot, vagy oszd meg másokkal is!
Olvasd el az előzőt is: Gyerek mellett is lehet tanulni - Csak nem olyan könnyű

Fotó ;Leadfotó: huffingtonpost.com