Leadtam a kulcsot - Az utolsó munkanap

És becsuktam az iroda ajtaját. Kattant a zár, éreztem még az irodaházak jellegzetes állott levegőjének illatát és eszembe jutott, hogy nincs nálam a laptopom és a telefonom. Éppen vissza akartam lépni érte, amikor az is bevillant, hogy a belépőkártyám sincs nálam. Hogyan is lehetne? Hiszen most adtam le.

Bye, bye munka!

A telefonomat és a laptopomat is leadtam. Otthagytam az íróasztalomon. Szépen a helyére gurítottam a székemet, felkaptam a holmimat és azt a hatalmas ajándékzacskót, ami tele volt a kollegáktól kapott babajátékokkal és búcsúajándékokkal.

És becsuktam az iroda ajtaját. Mielőtt kiléptem volna, még utánam szóltak, hogy drukkolnak és majd írjak nekik. Aztán már csak a nevetésük szűrődött ki, és az irodavezető kiabálása, hogy megint nem fizetett időben az ügyfél.

És mindez már csak távoli zaj a fülemben. A múltam jellegzetes zaja, amely elmúlt és úgy tűnik egyelőre nem is tér vissza. Aztán a lift felé vettem az irányt, miközben megmozdult a pocakomban az én kis Picinyem és hirtelen el is felejtettem jó időre, hogy milyen érzés becsukni magam mögött az ajtót.