Tényleg a férjem a legjobb anya
Úgy egy hete Calici barátunk villámlátogatást tett nálunk. Az hagyján, hogy nagyjából 24 órára szabadságra küldött (már amennyire szabad lehet egy vécén, illetve egy előtte nyújtózkodó, fél négyzetméteres szőnyegen félájultan, magzatpózban kuporgás), alaposan átrendezte a családot is. Ezt a napot egyszerűen nem hagyhatom szó nélkül.
barizsuzsi - blogger
Csodálatos és borzalmas
Komolyan mondom: egyszerre volt ez életem egyik legborzalmasabb és a legcsodálatosabb napja is. Nem mintha bármikor is kételkedtem volna abban, hogy nekem van a legcsodálatosabb férjem, sőt, a babácskámnak a legszuperebb apukája, na, de azért azt nem gondoltam volna, hogy egy ilyen elcseszett nap végén azt is megállapítom: ő bizony egy zseniális anyuka.
Fogalmad sincs arról, miről hadoválok? Akkor olvasd el az előző bejegyzésem, ami, na, jó, valójában nem is az enyém, hanem a férjemé.
És akkor most jövök én… :)
Amikor anya hipp-hopp leépül
Az a nap valóban nagyon szürreális volt. Reggel felébredtem, Lölőt megetettem, de még visszaaludtunk egy kicsit. Egészségesen szunnyadtam el, majd fél óra múlva azt éreztem, menten végem. Szaladtam a mosdóba – és tényleg minden túlzás nélkül – és gyakorlatilag a fél napomat ott is töltöttem. Mire kikászálódtam onnan szürke arccal, legalább tizenöt évvel öregebbnek éreztem magam, ömlött rólam a víz, miközben reszkettem, annyira fáztam. Én, Zsuzsi, kipurcantam, megadom magam. Félájult lebegésemben azonban ott volt az is, hogy oké, Zsuzsika, remek, hogy végre megadod magad, de ott van Lölő is. Aki miatt egy idő után nem kellett aggódnom, mert ott volt neki apa, az új szuperanya. Na, de ne szaladjunk ennyire előre!
Oldalak
