Rovarinvázió a gyerekszobában – Avagy anyuci lendületben

Nem hittem el, amikor azt mondták, olyan gyorsan nőnek a gyerekek. Nincs mit tenni, kénytelen vagyok belátni. Mint ahogyan azt is, hogy most már viszonylag ügyesen tudok gazdálkodni az időmmel. Lölő nagyon sokat segít ebben is: ő tanít engem, én tanítgatom őt, miközben kezdek olyan „anyucikás” lenni…

Sosem fogom elfelejteni azt a gyöngyös ruhájú angyalkát, amelyet egy reggel találtam az ágyam melletti kis szekrényen. Egy kis ajándék, amelyet az éj leple alatt egy kis tündér varázsolt oda. Ez a kis tündér tényleg a világ legtündéribb tündére, az én anyukám, aki a mai napig úgy tud meglepni, mint senki más. Nekem ezt is jelenti anyának lenni. Mert én pont olyan jó mamikája szeretnék lenni a kicsi Lölőkémnek, mint amilyen az én mamácskám nekem.

Most már kapizsgálod, milyen lehet anyucikásnak lenni? :)

Különleges egy hét volt!

Mielőtt elsorolom neked, hogy milyen rettentő kreatív anyuka is tudok lenni, gyorsan elmesélem azt is, hogy ez a hét miért is volt annyira különleges!

Egy

Lölő hasról hátra fordult, aztán, ha lendületben van, megy az fordítva is, hátról hasra. Olyan ügyes! :) (És megint újabb, nagyobb ruhákat kellett elővennem a dobozból.)

Kettő

Hihetetlenül vidám napjaink vannak, rájöttem, hogy bizony párhetesen is van ám humorérzék! :) Most már elég egy kacsintás, és Lölő tátott szájjal vigyorog.

Három

Lölő igazi nő! Nyűgösebb napokon, amikor számára már a mi nyugalmunk is kevésnek bizonyul, jön a tükör. És bizony az mindig enyhülést hoz a kis Lölő-lélekbe. Hiába állunk mondjuk hárman elé, Lölő csak magát nézi. Mit nézi?! Mosolyog magára.

Négy

Nem tudok betelni velük: se a kislányommal, hogy micsoda csoda, sem a férjemmel, aki meg micsoda csodaapa! (Ja, igen, majd’ elfelejtettem… Apuci öltöztette, Lölővel én már csak a babakocsinál találkoztam. Milyen body volt rajta, na, milyen?! „Én már megtaláltam a hercegem, akit úgy hívnak, apa.” Így van ez, ha apucival kettesben sétálnak. Csak a miheztartás végett…)