Megdöbbentő tévhitek Párizsról
Párizs sokféle néven él az emberek tudatában: a fények, a szerelem, a divat vagy a szabadság városa, és habár a pezsgő társasági és kulturális élet fenn is tartotta mindezeknek a látszatát, Franciaország fővárosáról mégis sok a tévhit.
A romantika városa
Évtizedek óta a nászutasok egyik kedvelt célpontja Párizs, a helyzet azonban az idő haladtával jócskán megváltozott. A párizsiak ugyanolyan felgyorsult és száguldó életet élnek, mint az emberek bármelyik más nagyvárosban. Tegyük azért hozzá, hogy nincs olyan nagy autóforgalom, mint nálunk, de persze azért nem is lovaskocsik andalító kopogása okozza a legnagyobb zajt. További zavaró tényező, hogy a különböző látványosságok körül hatalmas tömegek nyomorognak, és bizony ember legyen a talpán, aki ezt romantikusnak nevezné. Bármilyen hihetetlen is, de a várakozási idő megközelítőleg egy óra szinte minden egyes népszerű látványosságnál. A városban nagyrészt turistákkal találkozhat az odalátogató, viszont francia állampolgárt, aki éppen nem dolgozik, csak elvétve látni.
Persze a parkok azért adnak némi megnyugvást. Bár többségében azok is zsúfolásig tele vannak, mégis érdemes megfigyelni, hogy ahol nem sajnálják a pénzt és az energiát a zöld övezetek karbantartására, ott milyen idilli és harmonikus társasági életet élnek az emberek a szabad ég alatt, ráadásul mindezt bárminemű szemetelés nélkül. A fejlett infrastruktúrának azonban van egy kevésbé napos oldala is. A korinthoszi labirintusokat meghazudtoló metróaluljárok ugyanis pontosan ugyanolyanok, mint itthon. Sajnos rossz értelemben.
Egy finom ebéd a város szívében - tízezrekért
Nos amennyiben átlagos fizetéssel a zsebünkben utazunk el Párizsba, és nem szeretnénk egész éves bérünket néhány nap alatt elkölteni, akkor érdemes alaposan meggondolnunk azt, hogy beüljünk-e egy forgalmas kávéházba vagy felkapott étterembe. A Szajna partján haladva például egy pizza ára átlagosan 16 euró. A klasszikus francia gasztronómiai éttermek felkutatása is nagy kihívást jelent, mire pedig a hosszas keresgélés után kimerülve beesünk egy étterembe, ne felejtsük el, hogy ott bizony akár 100 eurót is könnyedén kifizethetünk.
Amennyiben úgy döntünk, hogy nem húzódunk be egyik étterembe sem, kereshetünk egy szupermarketet vagy pékséget. A francia pékáruk méltán híresek világszerte és felettébb finomak, ám érthetetlen, hogy a belvárosban még csak véletlenül sem találni ilyen sütödéket, sem pedig szupermarketet. Bejárva az összes kisebb és nagyobb utcát, éttermeken kívül szinte sehol semmi. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy akkor ők vajon hol vásárolnak? Nos bizonyos utcákban természetesen azért rá lehet lelni egy-egy áruházra, melyek aljában esetenként egy-egy bolt is megbújik. De a Magyarországon ismert kisboltokról vagy csemegeboltokról ne is álmodozzunk. Ha elfogy például a tej, készülj fel, hogy kemény túrákat kell megtenned a beszerzéséért. Megkérdeztünk egy franciát az utcán, hogy ha kakaót szeretne, és nincs teje, akkor mit tesz ebben az esetben, mire azt felelte hosszas gondolkozás után, hogy nem iszik kakaót. Kétségkívül érdekes hozzáállás és szokatlan attitűd ez.
Tényleg annyira rátartiak volnának?
A legnagyobb tévhittel ellentétben a franciák igenis beszélnek idegen nyelveket, és hajlandóak is azokon megszólalni. Ha kérdésünk van feléjük és azokat franciául tesszük fel, azonnal kiszúrják, hogy külföldiek vagyunk, ezért válaszukat angolul és franciául is elmondják a biztonság kedvéért, illetve kedvesen mutogatnak is hozzá. Sok esetben az értetlenebbek leghatékonyabb módszerétől sem riadnak vissza, és karon fogják, majd irányba fordítják az eltévedt turistát, aki nem beszéli a nyelvüket. Angolul pedig szinte mindenki beszél, ezt a nyelvet tehát segítőkészen fel is használják, ha a szükség úgy kívánja.
Nem a kínaiak, hanem ők az igazi miniatürizálók
Párizsban sétálva hamar rádöbbenhetünk, hogy a miniatürizálás nagymesterei a franciák. A Louvre piramisaitól (ha nem lenne elég, akad belőle három is) a Tuileriák kertje felé fordulva észrevehetjük a mini Diadalívet, ami teljesen egy vonalban található nagy testvérével, illetve a modern változatával. Igazán szép látvány, megrázó, de szép.
Ha Versailles felé vesszük az irányt, és a vonat ablakán kipillantunk, váratlanul a New York-i Szabadság-szobor kicsinyített mását vehetjük észre - az amerikaiak a franciáktól kapták a nagytesót. Tehát érdemes nyitott szemmel járni és még csak véletlenül sem kihagyni a nagyot, mert azt hittük a kicsiről, hogy az az igazi.
Amire büszkék a franciák
A párizsi lakosok nagy része soha életében nem volt egyetlen világszerte kultikus rajongással övezett látványosság közelében sem, és még kevesebben vannak azok a helyiek, aki meglátogatták a Versailles-i kastélyt. Ez bizony felettébb furcsa, hiszen Párizsban nagyon nehéz úgy száz lépésnél többet megtenni, hogy ne szaladjunk bele valamelyik műemlékbe. Azon pedig már ne is csodálkozzunk, hogy a Louvre falai között francia szót nem igazán hallani, hacsak nem a svájci változatát.
Divatos, jól öltözött emberek
Minden kétséget felülmúl az a tény, hogy Párizs a divat egyik fővárosa. Ez persze nem jelenti azt, hogy az utcán az emberek kivétel nélkül dizájner ruhákban szaladgálnak, arról nem is beszélve, hogy sok esetben ugyanolyan átlagosan öltözködnek, mint a világ bármely más pontján az emberek.
Sőt mi több, a neves márkák és cégek boltjaiba sem ütközünk bele lépten nyomon Párizsban sétálgatva, ezek ugyanis nagyrészt a Rue de Champs-Élysées–re, illetve la La Fayette áruházra korlátozódnak.
Összegzés
Tehát ha mindezek után mégis Párizsba megyünk, nem kell a teljes ruhatárunkat lecserélni. Attól sem kell félnünk, hogy mi lesz, ha eltévedünk, a metrókban ugyanis tíz méterenként van információs pult, amelyek a kétségbeesett turistákra szakosodtak, térképet pedig minden sarkon osztogatnak. Ha vacsorázni mennénk, elsősorban a külvárosi kerületekben érdemes körülnézni, vagy ne szégyelljünk uzsonnát csomagolni magunknak. A kényelmes cipőről pedig semmiképpen se feledkezzünk meg.
Oldalak
Hasonló cikkek
