Hajóstoppal járja a világot a magyar lány - Kalózok, cápák nehezítik az útját
Két éve Veronika nekiindult a nagyvilágnak. No, nem ám csak úgy repülővel, kocsival, vagy épp gyalogosan! HAJÓSTOPPAL! Bizony, a többségünk még az autóstoppolást sem meri megkockáztatni, mondván: a mai világban senkiben sem lehet megbízni. De itt van Wynne-Hughes Veronika, akivel épp akkor beszélgettem, amikor egyik legnagyobb álmát váltja valóra: készült átszelni a Csendes-óceánt.
Soha eszembe nem jutna hónapokra egy hajóra költözni… Neked honnan jött az ötlet?
Azért van ennek egy előzménye: angol édesapámmal, és magyar anyukámmal a Földközi-tengeren éltünk évekig egy vitorláson. Apukám szerette volna, ha szélesedik a látókörünk, ezért választotta ezt az életformát. Aztán mikor a szüleim elváltak, Magyarországra költöztünk, de minden nyarat a hajón töltöttük apuval. Tulajdonképpen ezt az élményt akartam kibővíteni az összes tengerre.
Hova sikerült eljutni az elmúlt két évben?
Málta, Szardínia, Ibiza, Malaga, Gibraltár, Kanári-szigetek, Jamaika, Dominika, Martinique, Antigua, Belize, Florida.
Mégis hogyan képzeljük el a hajóstoppot?
Házalnom kell a kikötőben: körbe kérdezek mindenkit, hogy nem keres-e ingyenlegénységet. Ez azt jelenti, hogy a szállásért és az ételért elvárnak néhány órányi munkát az embertől. Általában idősebbek a tulajok, vagy éppen egyedül élnek, így nekik mindig jól jön valaki, aki segít.
Milyen veszélyek leselkednek rátok?
Előfordult, hogy elsüllyedt alattunk a hajó, de jártam olyan környéken is, ahol gyakoriak a kalóztámadások. Az ilyen helyzetektől egy pillanatra megijedek természetesen, de nem hagyom, hogy eluralkodjon rajtam a félelem.
No, és a cápák? Vagy ez csak a mi mániánk, hogy ha nyílt víz, akkor ott biztos tartani kell a cápáktól?
Kiskoromban kétszer is átéltem, hogy a közvetlen közelemben úszott el egy, de nem lett bajom. Előfordult az elmúlt 2 évben is, hogy búvárkodás közben megláttam egy cápauszonyt… gyorsan visszaeveztem a hajóra, és természetesen nem lett belőle tragédia.
Most éppen hol vagy?
Átkeltünk a Panama-csatornán, ami egy két napos ún. hajósétáltatás volt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy háromemeletes mesterségesen kiépített zsiliprendszerben, kamrák között emelik fel-le a hajókat. 26 méter emelkedés, utána következik a Gatun tó, majd újabb 26 méter süllyedés. Vili bácsival (hivatalos nevén Will) keltünk át, aki egy Tasmaniaból származó 65 éves egykori drámapedagógus. Jelenleg pedig a Galápagos-szigeteken vagyunk.
Az interjú a következő oldalon folytatódik, lapozz!
Oldalak
Hirdetés
