Van jövője a szerelmünknek, ha nem működik a kémia?

Imádod a pasit: vicces, kedves, átkozottul jóképű, az egész családod odavan érte, de valami mégsem jó? Amikor szexre kerül a sor, valahogy olyan semmilyen? A kémia sajnos igencsak közrejátszik a párkapcsolatok alakulásában…

De mi köze a kémiának a szerelemhez?
Ahhoz nem olyan sok, de a vonzalomhoz és a vágyhoz annál inkább. Na már most, ezek ugyanúgy a szerelem alappillérei, mint a bizalom, a hűség és az őszinteség. Ha tehát egy boldog, kiegyensúlyozott és nem utolsósorban tartós párkapcsolatot szeretnénk a magunkénak tudni, nem árt odafigyelni a kémia megfelelő működésére.

Hogyan működik?
Minden ember rendelkezik egy sajátos illattal, erről a feromon nevű kémiai vegyületek gondoskodnak. Ez olyannyira észrevehetetlen, hogy nem is érezzük, még a sajátunkat sem. Amikor azonban két olyan ember találkozik, akiket felkelti a másik illata, akkor működik jól a kémia. Ilyenkor a szex isteni, a vágy szinte csillapíthatatlan, és mindig csak a másikra vágynak a felek. Ha viszont a hormonok nem végzik jól a dolgukat, vagy nem hangolódnak egymásra, bármennyire erős a szimpátia, maximum mély barátság lehet hosszú távon a dologból. A vágy azonban csak akkor ölti fel igazi alakját, ha a feromonok úgy működnek, ahogyan kell nekik.

Mi van, ha köztünk ez nincs meg?
Hogyha a párunkkal jól érezzük magunkat, de nincs meg az a bizonyos plusz, a pezsgés, amitől vibrál körülöttünk a levegő, és az a mindent felülmúló vágy, amit iránta táplálunk, akkor sajnos nem működhet túl sokáig a kapcsolat. Ez nem olyasmi, ami idővel majd kialakul. Sőt! Hogyha két olyan ember talál egymásra, akik között fantasztikus a kémia, a feromonok végzik a dolgukat és mindketten odavannak egymásért, akkor is az idő múlásával csökken a vágy. Erről nem tehet egyik fél sem, ez megtörténik. Ilyenkor kell trükkökhöz folyamodni, feldobni a szexuális életünket különböző praktikákkal, és mind a férfinak, mind a nőnek kitartani a másik mellett, és helyrehozni a hormonok okozta hibákat. Végtére is, az érzéseinket ugyan nem, de a cselekedeteinket mi irányítjuk.