A kapcsolatfüggők átka: totális önfeláldozás

Árulkodó jelek
Ha sorozatosan elfeledkezik a számodra fontos dátumokról (születésnap, évforduló), de rajtad számon kéri a sajátját… Ha ő felhívhat, ha úgy van kedve, de rögtön morcos lesz, ha te indítványozol, s addig morog, míg végül le nem rakjátok a telefont…

Ha durván és folyamatosan utal rá, hogy nem tetszik neki a hajad/az alakod, s félig viccelődve megjegyzi, ha így marad, szakít veled... Ha megszabja, milyen ruhát vegyél, s az adott darab még véletlenül sem illik az egyéniségedhez…

Ha hónapokkal az első randitok után még sóvárogva a volt barátnőjét emlegeti, majd hozzád bújva elvárja, hogy kiverd a fejéből… Ha igyekszik elszakítani a barátaidtól vagy a családodtól (akiknek nagy valószínűséggel nem szimpatikus az illető), akkor nagy valószínűséggel nagyon elégedett, és fantasztikus érzékkel keveri a kártyáját.

Mit tegyél – és mit ne?
Ha ez előbbi jeleket tapasztalod, ideje elhagynod őt! Tudom, hogy fáj, ijesztő, sőt rémisztő, de a saját érdekedben – kötelező. Egy párkapcsolat nem arra való, hogy testileg-lelkileg-szellemileg tönkre tegyenek! A másikban való feloldódás nem a te megszűnéseddel egyenlő. A szerelem nem kiszolgáltatottság.

Ha szükséges volt, s megtetted a lépést, egy ideig mindenképpen maradj egyedül. Ne vágj új kapcsolatba, és ne a másik nemtől várd az önmegerősítést, mert azt hosszútávon csak magadtól kaphatod meg, a saját szereteted kell hozzá. Ahhoz, hogy önállóan is teljes értékű embernek érezd magad, nem kell egy másik ember. Mielőtt kapcsolatba bonyolódnál tedd rendbe magadat, és légy boldog a bőrödben, utána szinte egyenes út vezet a boldog párkapcsolat felé.