Emberek, akik visszatértek a halálból: Így élték meg a túlvilági utazást
Milyen érzés meghalni? Nos, ez az a kérdés, amire csak azok tudnak válaszolni, akik már nincsenek köztünk. A Quora elnevezésű weboldal mégis az olvasóinak szegezte a kérdést, és válaszokat is kapott rá – azoktól, akiknek halálközeli élményük volt. Van, aki békés állapotként írja le az elmúlást, míg mások arra emlékeznek, hogy dühösek voltak abban a bizonyos pillanatban. Összeszedtük a legérdekesebb sztorikat; akár hiszel abban, hogy lehetséges visszatérni a túlvilágról, akár nem, olvasd el a történeteket. A lelkedig hatolnak...
Amikor meghaltam
Egy Megan nevű felhasználó szerint a halálközeli élmény áldott, derűs, izgalmas, békés és nyugtató. „Úgy érzem, nincs olyan szó az angol nyelvben, amivel le tudnám írni, mit tapasztaltam akkor.”
Bár Megan nem tudott szavakat találni, Vera igen: az ő sztoriját osztották meg a legtöbben, szám szerint 16 ezren. A lány 11 éves volt, amikor visszatért a halálból. Édesanyával a volt Szovjetunióban laktak, és a hibás vízmelegítőből szivárgó szén-monoxidtól komoly mérgezést szenvedtek. „Még most is látom magam, ahogy a halál beborít a nehéz és láthatatlan takarójával. A szívem elkezdett száguldozni, és azt éreztem, mintha egy-egy kést szúrtak volna a fejem mindkét oldalába. Tudtam, hogy meg fogok halni. Olyan volt, mint egy vészcsengő, ami jelzi, hogy mindössze egyetlen pillanatom van arra, hogy megmentsem a saját életem.”
„Haldokoltunk, és senki, de senki a világon nem volt képes meghallani minket. A következő, amire emlékszem, az, hogy rengeteg szín vett körül; nagyon furcsa vizuális élmény volt. Először úgy tűnt, mintha folyékony felhők lennének körülöttem, mintha egy galaxisról készült fényképben lennék. A színek egymásba olvadtak, nem voltak se közel, se távol, körülöttem, bennem éltek, rajtam mentek keresztül. A testem olyan volt, mint egy hatalmas tüdő, beszívta a levegőt, majd kifújta. Éreztem, hogy emelkedek, és próbáltam megnézni magam, de nem láttam a testem. Sokkolt a dolog, de nem féltem, mert tudtam, hogy nem vagyok egyedül, hogy mások is vannak a környezetemben. Tudtam, mert beszéltek hozzám, bátorítottak, üdvözöltek.”
Verát végül az édesapja mentette meg; ő talált rájuk, amíg eszméletlenek voltak az édesanyjával. Az orvosok azt mondták a férfinak, nem tudják visszahozni a kislányt, mert 15 és 45 perc között a klinikai halál állapotában volt. Az apja mégis ragaszkodott hozzá, hogy próbálkozzanak, és végül sikerrel jártak. Vera így visszatekintve azt mondta, nem félt, mert tudta, hogy a mennyben van, a legnagyobb békességben.
Barbara háromszor is tapasztalt halálközeli élményt akkor, amikor operálták, és több alkalommal is leállt a szíve. „Csak a hallásom maradt meg. Mindent kiválóan hallottam, a monitor pittyegését, az autókat, azt, ahogy az orvosok beszélnek, ám a többi érzékem nyomtalanul eltűnt. A teljes öntudatlanság felé úsztam, nyugodtnak, hidegnek éreztem magam, mint akinek nincs szüksége arra, hogy levegőt vegyen. Nem volt fájdalom, csak béke. Mindent beborított a feketeség. Aztán visszahoztak az életbe.”
A második oldalon még több történetet találsz!
Fotó: theconversation.com
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
