Felejtsd el az álmoskönyveket! Így fejtheted meg az éjszakai látomásokat

Ha elég kitartóak vagyunk – azaz legalább hat héten, még jobb, ha több hónapon keresztül vagy akár egész további életünkben – vezetjük álomnaplónkat, hamarosan feltűnik néhány sajátosság. Először is az, hogy vannak teljesen átlagos, az előző nap eseményeit vagy a bennünket épp foglalkoztató csip-csup ügyeket feldolgozó álmaink, melyekre már ébredéskor sem emlékszünk igazán jól, rövidesen meg teljesen kiröppennek a fejünkből.

Kis Álmok és Nagy Álmok

Valamivel ritkábban, de azért jó néhányszor életünk folyamán aztán olyan álmokból is részesülhetünk, melyek szokatlanul erős érzelmi reakciókat váltanak ki belőlünk. Olykor kellemes vagy kellemetlen fizikai érzetekkel ébredünk belőlük, színesebbek hétköznapi társaiknál, nem egyszer fényeffektusok hatják át őket. Szereplőik is sokkal ismerősebbek a mesékből, mint hétköznapjainkból: törpék, tündérek, sárkányok, bölcs öregemberek és gonosz boszorkák, beszélő állatok, elvarázsolt erdő, lovagvárak és más letűnt vagy sosem volt korok emlékei, esetleg sci-fi alakok és még ki tudja, mi minden kerül elő bennük.

Ezekre az álmokra aztán nagyon sokáig emlékszünk, némelyikükre egész életünkben. Akár tudatában vagyunk, akár nem, egész sorsunkra hatással vannak, előre vetítik vagy még inkább szimbolikus összefoglalót adnak róla. És ez így is van rendjén, hiszen ezek az álmok személyiségünk legősibb rétegeiből jönnek, az emberiség közös tapasztalatának varázsbarlangjából. A pszichológia kollektív tudattalannak nevezi ezt a tartományt.

Az ilyenfajta álmok gyakoribbak különleges sorshelyzetekben, olyan időkben, amikor apait-anyait bele kell adnunk, hogy megtaláljuk a megoldást – mint hétköznapi körülményeink között. Ugyanennyire gyakoriak fajunkra, ill. más élőlényekre is jellemző biológiai átmenetek idején: gyerekkorból a kamaszkorba, majd felnőtté, esetleg férjjé-feleséggé, szülővé válva, aztán a középkorúságból az öregkorba, végül meg az azon is túl vezető életszakasz idején.

Fotó: pad1.whstatic.com