Egy barátságnak is lejárhat a szavatossága?

A barátságok – bármennyire is szeretnénk – gyakran nem örökérvényűek, még akkor sem, ha a legközelebbi barátainkról van szó. De érdemes küzdeni az elveszettnek hitt barátságokért?

A kislányoknak mindig van legalább egy legjobb barátnőjük. Azzal, hogy a legjobbnak nevezik, kiemelik őket a „hétköznapi” barátaik közül: lehet, hogy rengeteg gyerekkel barátkoznak, mindenki számára nyilvánvalóvá teszik, hogy nem egyforma mélységűek ezek a kapcsolatok. Ez rögtön egy értékítélet is, nem csak a barátságokra, hanem a barátokra nézve is. A legjobb barátból azonban könnyen a legádázabb ellenség is válhat: nagyon ritka az olyan szerencsés ember, aki egy egész életet a gyermekkori barátjával-barátnőjével „húz le”.

Az óvodában lelkesen elhatározzuk, hogy majd egy iskolába fogunk járni, ám szeptemberben döbbenten látjuk, hogy legjobb barátnőnk sehol. Hamar túllépünk azonban rajta, találunk másikat, aki talán még inkább „legjobb”, mint az előző. Ezután újabb örökérvényű(nek hitt) elhatározások, újabb barátságok vége. Egy idő után azonban lekopik a „legjobb” jelző, hiszen egyre kevesebb embert tisztelünk meg a barát megnevezéssel. Már nem mindenki a barátunk, ahogy az óvodában; és milyen jó is a magyar nyelv: akit már nem érzünk barátnak, nevezhetjük „haver”-nek; aki pedig még ennyire sem áll hozzánk közel, arra ott van az „ismerős” szó.

A leggyakrabban nagy összeveszések, megsértődések előzik meg az öröknek hitt barátságok végét, sokkal súlyosabb és elszomorítóbb azonban, ha egyszerűen már nem keressük egymás társaságát. De mi lehet ennek az oka? Talán nem vagyunk már eléggé egymás rokonlelkei, talán egyszerűen más irányban fejlődött a jellemünk, talán máshol tartunk a magunk életében. Ha össze is futunk, már nem jön olyan könnyen a beszélgetés, mint régen, már csak üres frázisok a szavak, amik régen még valódi tartalommal bírtak. Erre kellemetlen érzés rádöbbenni, így pedig még kevesebbet találkozunk, hiszen ki akar szembesülni a kudarcával?

Tényleg olyan a barátság, mint egy doboz tej, aminek előbb-utóbb lejár a szavatossága? Erre nincsen jó válasz. Talán vannak olyan ember kapcsolatok, melyekre igaz, de ha igazán fontosnak érezzük azt a személyt, akit egykor a barátunknak neveztünk, lehet még újra a régi minden? Talán érezzük, mikor érdemes küzdeni egy barátságért és mikor kell hagyni az eltávolodást. Ha pedig érezzük, akkor érdemes hallgatnunk erre a megérzésre és küzdeni azért a barátunkért, aki megérdemli, hiszen egy igazi barát mindenben mellettünk áll.