Az állattartás alapszabályai

 

Mielőtt kiválasztanánk új házi kedvencünket, alaposan kérdezzünk utána, hogy mekkora a térigénye a kis jövevénynek. Ha a kutya vagy cica nagyobb testű az átlagnál és igényli a szabadban járkálást, vagy a rendszeres futkározást, akkor ne akarjuk bezárni egy picike lakásba, mert csak unatkozni fog és folyton nyűgös lesz. Gondoljunk arra, hogy mi sem szerettük, ha a szüleink szobafogságra ítéltek bennünket, ne zárjuk hát be kedvencünket egy panelház nyolcadik emeletére.

 

 

Fontos leellenőrizni, hogy a család tagjai közül nem allergiás-e valaki a kutya- vagy macskaszőrre. A szőrallergiának komoly következményei lehetnek: van akinek maradandó bőrproblémákat okoz, van akinek csak egyszerű szemviszketést, azonban ennek jobb utánajárni az örökbefogadás előtt. Nyomozzuk ki, hogy szeretteinkben nem kelt-e valamiféle félelmet a kutya vagy macska jelenléte. A félelem tudatalatti folyamat, nemcsak egy nagytestű kutya, egy kismacska is kiválthatja.

 

 

Ha kutyát választunk, akkor nem árt számolnunk vele, hogy napi kétszer le kell vinnünk sétálni és az utcán vagy a kertben össze kell utána szednünk az ürüléket és, hogy házőrzőként nem egyszer, nem kétszer ugatva fogja jelezni a kisebb zajokat is.

 

Ha macskát választunk, bele kell törődnünk, hogy a macska ellenállóbb, függetlenebb lény, mint a kutya. A kertes házból napközben kiszökik, és leginkább akkor tér haza, amikor kedve tartja. Akkor bújik és játszik, amikor ő akar, nem akkor, amikor mi akarjuk. Ha hosszúszőrű kisállatot választunk, akkor hetente fésülnünk kell, hogy a kihullott szőr ne gubancolódjon össze a még ép szálakkal, valamint sűrűbben kell takarítanunk, mivel egy állatka egyetlen perc alatt rendetlenséget csinál. Ha azt akarjuk, hogy kedvencünk egészséges és szépen gondozott legyen, akkor megfelelő táplálékkal kell etetnünk és be kell adatnunk neki az előírt védőoltásokat is.

 

Bár egy kiscica vagy egy kiskutya nagyon nagy öröm az egész család számára, a fent említett dolgokat fontolóra kell vennünk. Alaposan gondoljuk végig, hogy megvan-e a megfelelő anyagi hátterünk plusz egy ”fő” eltartásához, valamint, hogy nemcsak egy kósza hóbort-e számunkra, hiszen a menhelyeken és utcákon kóborló kicsapott állatkáknál alig van elkeserítőbb látvány.