XXI. századi „tüdérkeresztanya” – retusálás

Mikor megláttam a plakátot, egy pillanatra leblokkoltam, és arra gondoltam, milyen gyönyörű ez a lány. Leginkább a haja tetszett, de az arca is szép volt, meg persze alakra is csinos, bár ezekkel a részletekkel annyira nem törődtem. Aztán pár nappal később egyik férfi ismerősöm is kifejtette véleményét… Én pedig meglepő dolgokra jöttem rá.

„Milyen elképesztően… mű ez a csaj.”, jelentette ki. Teljesen elképedtem. „De-de, nézd a haját! Annyira szép a haja!” „Az is retusálva van. Minden retusálva van rajta. Nézd az arcát! Túl tökéletes… Na, és a melle? Mintha filctollal lenne körberajzolva, hogy kikerekedjen a karjai közül.” Még mindig le voltam döbbenve, de most már teljesen más okból. Ezek nekem fel sem tűntek.

Holott, közelebbről megnézve, teljesen igaza volt.
Az arca - sehol egy hiba, ez szinte már ijesztővé teszi. A melle pedig egyenesen röhejes. A haját még mindig gyönyörűnek tartottam, de rájöttem, hogy valószínűleg nem a természet kedves ajándéka. De még csak nem is a tündérkeresztanyjáé. Leginkább pár óra sminkelésé és fodrászolásé, ezt pedig eredményeit elrejtve és felturbózva, gondos retusálás követte, a huszonegyedik század vívmányainak hála. Mindenki pontosan tudja. A gond csak az, hogy mi nők hajlamosak vagyunk elfelejtkezni róla.

Pedig, mint a fenti történet is mutatja, a férfiak igenis tisztában vannak ezzel.
Tudják, hogy mennyivel többet ér a mellettük álló hús-vér nő, mint az a kép, amelyről nem lehet tudni, hogy mennyi rajta a vakolat és a számítógépes „rásegítés”. Láthatunk olyan videókat, ahol, nos… nem éppen vékony hölgyeket tesznek azzá, vagy az átlagosnál csúnyábbakat varázsolnak széppé. Mégis, mintha mindezt kitörölnék az ember agyából, mikor a kezébe vesz egy magazint, divatlapokat böngész, vagy egyszerűen az utcán nézelődik. És itt jönnek a problémák.

Hogyan érezzük magunkat gyönyörűnek, mikor ilyen "lényeket" látunk?
Vékony alak, nem aránytalanul, de azért nagy mellekkel, szabályos vonások, sehol egy bőrhiba vagy a kialvatlanságra utaló karika, és még a hajukat is úgy fújja a mesterségesen generált szél, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Minket pedig nem varázsol széppé senki, csak mi segíthetünk magunkon egy kis korrektorral, alapozóval, vagy egyéb trükkökkel. Pedig a belső késztetés – széppé válni – ott van minden nőben, holott lehet, hogy nem is lenne rá szükség. Vagy legalábbis nem ilyen nagy mértékben.

Hiszen ha a férfiak tudatosítják magukban, hogy minden, amit látnak puszta szemfényvesztés, nem is követelik meg, hogy mi is ilyen „elképesztően műk” vagy „filctollal rajzolt mellűek” legyünk, nem? Ők csak magabiztos, elragadó, mégis igazi nőket szeretnének, az egyéb elvárásokat mi állítjuk magunkkal szemben. Ezzel pedig azt érjük el, hogy a magabiztosságunk, az egyik legfontosabb jellemzőnk, – még ha csak tudat alatt is – romokban hever, ráadásul egy hamis dolog miatt.

Tehát, ha plakátokat, reklámképeket, vagy címlapokat nézegetsz, tudatosan jusson eszedbe, hogy amit látsz, szemfényvesztés. A huszonegyedik századi tündérkeresztanya megtévesztő varázslata. Vagy gondolj a filctollakkal körberajzol műmellekre. A lényeg az, hogy tudd – te vagy az igazi. És éppen emiatt a tökéletes.

Kézzel fogható szemfényvesztés itt, a videó pedig vékonyság "varázsát" mutatja be: