Könyvadaptáció – hasznos vagy ártalmas?

Amikor csak árt neki…
Van, amikor ennek az ellentéte következik be, és az amúgy mondatról mondatra gondosan kitalált, utalásokkal teletűzdelt történetet egyszerűen lebutítják, mivel nincs idő többre. Ez történt a Harry Potterrel: a „Kis Túlélő” kalandjait valljuk be, nem tudták teljesen átadni, hiányzik belőle a komplexitás. Sőt, nem meglepő módon, voltak olyan részek, amelyek egyenesen érthetetlenek voltak azok számára, akik nem olvasták előtte a regényt.

Megint máskor a szereplők kidolgozottságának árt, ha vászonra viszik őket. A Gyűrűk ura hobbitjairól, Trufáról és Pippinről nem a hősiesség jut a nézők eszébe, inkább aranyos kiegészítőnek nevezhetjük őket, pedig a trilógia utolsó oldalaira már kész katonai vezetőkké nőtték ki magukat. Boromir öccse, Faramir a könyvben „lázadott” apja parancsai ellen: nem volt véres harcos, inkább bölcsességével és türelmével segített Frodóéknak (akiket mellesleg nem rabolt el, megértette, hogy el kell pusztítani a Gyűrűt). Mégis melyik a szimpatikusabb?

Könyv vagy film?
Természetesen rosszul felépített irományokat is adnak ki, persze többségükből nem is készítenek adaptációt. Az már jelent valamit, ha vászonra viszik, érdemes adni neki egy esélyt. Ugyanakkor számít a sorrend is – mivel kezdjünk, a regénnyel vagy a filmmel? Ha először a moziba ülsz be, később nagyrészt már tudni fogod, mire számíthatsz – ez elveheti tőled az izgalmakat.

A másik esetben pont fordítva van: amennyiben megszeretted a történetet, izgatottan várhatod, mit hoznak ki belőle. „Vajon azt a szereplőt ők is úgy képzelték? Ezt a jelenetet sikerül teljesen visszaadni? Ez biztosan nagyon látványos lesz, már alig várom!” Így ismerősként köszönthetsz mindent és mindenkit (vagy felháborodhatsz, ha nem felel meg elképzeléseidnek), és az apróságokra is jobban odafigyelsz.

Ráadásul, ha mégis a mozi a jobb, azt a két órát inkább rászánnád azt életedből, még ha sejted is, hogy csalódást okozhat. Ellenben azt a több száz oldalnak megfelelő időt, amit a regénynek szentelnél, ha előtte nem láttad volna a filmet, ami még az ötven százalékos sikert sem éri el, nem „pazarolod” valami „biztosan pocsékra”… Megéri pont emiatt elveszíteni egy élményt?