Szusiszünet
Nemrég Poligamy előadás volt a Madáchban. Régen játszottuk, jó volt újra kicsit bohóckodni. Ilyenkor mindig van egy pár felújító próba az előadások előtt, hogy mindenkinek minden visszajöjjön…
Amikor összeakad az ember nyelve
Általában nem szokott velem előfordulni, de néha megesik és összeakad a nyelvem. Az aktuális jelenet egy irodában játszódik, ahol egy pillanatban a figurám hirtelen kicsit zavarba kerül (egy lány miatt persze) és bájosan ugyan, de kizavarja az embereket. Hogy ne legyen bunkó, szünetet hirdet. Szusi szünetet! Ezzel nem is lenne semmi baj, (és nem is szokott az lenni) de az egyik előadáson azt bírtam mondani, hogy: susziszünet! Erre el kellene induljanak az emberek, de senki meg se mozdult, pedig vagy 15 ember van éppen bent, csak döbbenten álltak, hogy MIVAA??? Én meg gyorsan rávágtam: Mi van? Nem értitek? (gyorsan kijavítva magam) Szusiszünet!!! Nyomás kifelé…
Elég vicces volt. Koncentrálnom kellett, hogy ne röhögjem ki saját magam, hanem menjünk tovább. Az ilyesmi előfordul…
Na de másnap! Már az előadás előtt az öltözőben megkaptam, hogy: Ma mivel fogsz meglepni minket? Úgyhogy gyorsan elmondogattam párszor a szót: szusiszünet szusiszünet…
Igen ám, csakhogy az ominózus jelenet a második felvonás közepén van, tehát mire eljutottunk ehhez a szóhoz, sok víz lefolyt a Dunán. Következik a jelenet, nagy lendülettel belevágunk, jön a szó! A szó… Mielőtt ki kell mondanom, hogy szusiszünet, annyira elbizonytalanodtam, hogy tartottam egy kis szünetet, majd azt mondtam: sss … szzzzusiszünet! és kb. úgy éreztem magam, hogy legalább 10 mp telt el! Egyszerűen nem tudtam hirtelen eldönteni, hogy milyen betűvel kezdődik az a hülye szó… és mire rájöttem, és ki is tudtam mondani eltelt egy élet!
A többiek szemében pedig láttam a kis huncut csillogást, és persze majdnem röhögni kezdtem… Megint! :)
De végül is nagyon jó hangulatban telt az az előadás is, úgy tűnt a közönség is felettébb jól szórakozott, így hát örömmel tudtam haza menni.
Néhány kép a próbáról:
Oldalak
