Litkai Gergely alaposan kifaggatta a Showder Klub producerét
Kovács Kristóffal, a Showder Klub producerével 1998 óta dolgozik együtt Litkai Gergely, a Dumaszínház művészeti vezetője. 19 év után ültek le beszélgetni.
Litkai Gergely: Az első dolog, amire emlékszem az az, hogy kint ültünk Fábry verandáján, Leányfalun, és vitatkoztunk arról, hogy mennyi lesz a gázsi. Én harcosan védtem az írók érdekeit, pedig akkor még mindannyian pályakezdők voltunk, Kőhalmi Zoltán, Kövesdi Miklós Gábor és Tóth Tibi is.
Kovács Kristóf: Talán a Honvédség Tisztiházában volt az első felvétel, és arra emlékszem, hogy ott volt valami összetűzésünk. A kapcsolatunkat az első napoktól kezdve sok minden árnyékolta be, és akkor ott rá kellett jönnöm, hogy te valószínűleg sokkal többre fogod vinni pillanatokon belül, mint hogy csak egy író legyél. Az írók a Jay Leno Show-ban örökre írók maradtak, és egy 3 négyzetméteres irodában töltötték az egész életüket. Tizenheten dolgoztak, és a költségvetés írókra eső részét el is osztottam tizenhét felé, ami akkoriban körülbelül 10-20 ezer forint közötti gázsira jött ki. Eszembe sem jutott akkor, hogy a humor később meghatározó személyiségei ülnek ott előttem. Akik a súgótáblákat tartották, még ők is jelentős karriert futottak be, Aranyosi Péter, később Kiss Ádám, Lovász Laci, Tóth Csaba, aki regionális jogi igazgató az AMC-nél. Vagy akár Zétényi Dóri, aki mára megkerülhetetlen szerkesztő számos műsornál.
LG: Mi az, amit elcserélnél a Jay Lenó-s világgal, és mi az, ami szerinted itt jobb?
KK: Amerikában ezeket a humoros műsorokat üzemeltetni csak logisztika és elhivatottság kérdése. Mindig van új stand-upos, mindig van új ember, új tehetség, aki be akar ülni a showmester székébe. A Tonight Show-nak volt 500 külsős írója, akik a napi aktualitásokra küldtek poénokat. Jay Leno csak szórta a faxokat, és minden tizenötödikre mondta azt, hogy na ez jó, és az bent maradt. A produceri munka, ennek az egésznek a hozzáértő, jó koordinációjából áll.
Itthon az egésznek a megvalósulása a kérdés, hogy találunk-e hozzá szereplőt, találunk-e hozzá megfelelő minőségű írókat. Itthon ezt mi csinálhatjuk, és mi vagyunk ebben a helytartók, de ezen kívül mind technikailag, mind szakmailag sokkal nehezebb a dolgunk.
LG: Amikor a Comedy Centralnál New Yorkban megnéztem napi műsorokat, Stephen Colberten és Jon Stewarton is azt éreztem, hogy ők versenyhelyzetben vannak minden szempontból. Tehát ő tudja, hogy nagyon sok másik csatornával versenyez, hogy van olyan, aki a székébe tudna ülni. Az első perctől kezdve, ahogy ő bejött, azt lehetett látni, hogy ő akarja ezt a műsort, ő akarja, hogy ez jól sikerüljön. Minden percben ott van fejben, és annak ellenére, hogy elismert világsztár és nagyon sok pénzt keres, alázattal, koncentráltan, óriási lelkesedéssel teszi a dolgát.
KK: Producerként az ember azzal küzd, hogy egyáltalán legyen műsor, majdhogynem könyörög érte különböző embereknek, és ez feloldatlan konfliktushelyzetet eredményez. Ideális esetben azért kellene harcolni, hogy a sok bejövő impulzusból, melyik a legjobb, mi kerül a műsorba, és nem azért, hogy egyáltalán legyen ilyen. Ez olyan, mintha egy autó esetében nem azzal kellene foglalkozni, hogy merre kanyarodsz vele, hanem hogy egyáltalán meglegyen minden alkatrésze és menjen előre. Én nem autószerelő vagyok, hanem versenyző, és egy versenyző szelídíteni akarja a lóerőket, és nem olajnyomokat keres a féltengely alatt. Jelenleg egyszerre vagy szerelő és versenyző.
LG: Ráadásul úgy, hogy néha útközben bontó is van, tehát amit felépítettél kocsit, abból kivesznek alkatrészeket, és elviszi egy másik tv.
KK: Ezt a hasonlatot nagyon szépen fel lehetne építeni, gyakorlatilag ez a magyar Forma-1, ahol közben négy bontón megy keresztül minden autón, és úgy versenyzünk a géppel, hogy közben mások bontják. Ez elképesztően fárasztó, és talán mondhatjuk, hogy gyorsabban, fiatalabban halnak a hazai műsorok, karrierek, producerek emiatt.
LG: Te miből inspirálódsz, milyen műsorokat nézel rendszeresen? Nézel egyáltalán stand-upot?
Kristóf: Főleg amerikai műsorokat. A magyar televíziót egyáltalán nem nézem, mert azt hiszem, hogy az nagyon gyors leépülését eredményezi az ember kreativitásának. Aminek nagyon örülök, hogy a stand-up comedynek a kezdetek óta van egy békés szigete, így ezeket az embereket nem szippantja be vagy darálja le a kereskedelmi televíziózás. A Survivor, a Való Világ és az ikszedik celebshow. Én egy kicsit ellenében dolgozom ennek az egésznek, ami itt zajlik, és nem is nagyon vagyok rá kíváncsi.
Oldalak
Hirdetés
