Párom kollégájának születésnapja volt, az ünneplésre természetesen mi is hivatalosak voltunk. Vacsora a megszokott helyen, de ezúttal thai módra.
Mivel a thai naptár szerint 2558-at írunk, szerintünk viszont az ünnepelt 1982-ben született, elindult a viccelődés, hogy Noom mindannyiunknál idősebb, nagyjából úgy 500 évvel.
NotKansas blog
Soi 88, a hangzatos utcanevek helyett számokkal jelölik az utcákat, a legtöbb helyen sorrendben, de azért nem érdemes elbízni magunkat. A mi utcánk majdnem a városközpontban van, a kite center, a híres éjszakai piac, vagy a pláza egyaránt 2-2,5 km-re vannak, de a legközelebbi boltig talán 500 métert sem kell megtenni és a vacsorázóhelyünk is közel van.
Hua Hin egy kicsiny halászfalu volt, mára a bangkokiak kedvenc üdülőhelye, emellett sok európai, leginkább skandináv nyugdíjas vásárol házat és költözik a forró tengerpartra. A város sokat fejlődött az utóbbi években, a mi szálláshelyünk is csupán fél-egy éves (bár ez helyenként nem látszik rajta) és az út mentén rengeteg építkezés zajlik most is. A város 200 km-re a fővárostól délre fekszik, a Thai-öböl partján és nem csupán a thaiok kedvelt üdülőhelye, hanem a királyé is.
Amíg mi egy csendes halászfaluban töltöttünk egy hetet, Thaiföldön tombolt az újévi mulatság, amiről így lényegében lemaradtunk, de ezt én igazság szerint annyira nem bánom. Újév alkalmából mindenki vízzel locsolja a másikat, elmosva ezzel minden rosszat, bűnt és szerencsétlenséget.
Paknampranból visszatérve kezdetét vette az utolsó hónap. Május közepétől már újra Magyarországra érkezünk, hogy feltöltsük magunkat lecsóval, rakott krumplival, paprikás csirkével, meg persze estébe nyúló sörözésekkel és több száz öleléssel, hogy aztán újra nekivághassunk a világnak.
Pár napra el kellett hagynunk Hua Hin-t, mert Lefi (a párom) eddigi kájt-tapasztalata megérett rá, hogy egy szinttel feljebb jusson és a mellettünk lévő városban, Prak Nak Pran-ban pont volt megfelelő tanfolyam. Kifizettük, összepakoltunk és átköltöztünk pár napra. Az eredeti terv szerint csak ő jött volna, de kiderült, hogy a szállás ára szobára van, szóval miért is maradnék?!
Szerintem gyerekkorában mindenki elgondolkozik legalább egyszer azon, milyen lehet egy hotelben lakni. Reggeli, medence, bevetett ágy, mi pedig csak érezzük jól magunkat. Mielőtt ideértünk volna, csak annyit tudtunk, hogy hotelben fogunk lakni, mert olcsó, közel van a parthoz (két km) és van benne ágy, meg fürdőszoba. És wifi, medence, edzőterem. Az első képekről rögtön hiányoltam a konyhát, egy főzősarok jól jönne, de megnyugtattak, itt bármikor találunk kaját 1-2 euróért.
Ahogy a tuk-tukból először megláttuk a romokat és a körülötte futó vizesárkot, amiben khmer fiúk fürdőztek, elakadt a szavunk. Csodálatos, monumentális, hű, tejóég, ez egy csoda! És csak kerestük a szavakat, de nem találtuk. Aztán a sofőrünk lassított, majd megállt, megérkeztünk a bejárathoz. Menjünk, érezzük jól magunkat! Ő itt szemben fog várni, ahol a többi tuk-tuk-ot is látjuk.
