A csomagjaink másnap reggelre a kitecenterben voltak – minket is meglepett a gyorsaság! Motorra pattantunk és mentünk az egyre ismerősebb utcákon. Bőröndből kipakolás – a kite-os cuccokat haza sem visszük, közben ismerkedünk az új oktatókkal. Egyelőre csak kettőjükkel találkozunk, mindketten ismerősök már Thaiföldön, sőt Hua Hinben is – aki ide egyszer eljön, vissza is tér!
NotKansas blog
A vasárnap a bőröndbepakolás napja. Már rutinosan válogattuk a ruhákat, eszközöket, tudtuk, hogy mennyi mindenre nincs szükségünk és sikerült 25 kilónál megállni. Ebben benne van a fél konyha botmixerrel, teákkal, kincseket rejtő dobozokkal és benne van a kite-felszerelésünk egy része ruháktól kezdve bárokon át egészen a deszkára szerelendő papucsokig. És benne van a jóga-matracom és benne vannak a vitaminok, táplálékkiegészítők és proteinek – már tudjuk, mi az, ami nehezen vagy drágán beszerezhető Thaiföldön.
A tavalyi kalandunk első hónapja után tudtuk, hogy Thaiföldre még visszatérünk, de amikor kaptunk egy lehetőséget az Emirátusokból, számításba vettük azt is.
Az előrejelzést nézegetve úgy döntöttünk, nem várjuk meg az októberi repjegyünk, hazamegyünk korábban. De előtte a magunknak megígért athéni hétvége még hátravan. Felmegyünk az Akropoliszra és nem, nem pöccintjük a városra a csikket!
A nyár végéig húztuk a turistáskodást, de ha már egy köpésre vagyunk Santorinitől, nem hagyhatjuk ki. Az utolsó napokra csatlakoztak hozzánk Kedvesem szülei is, így együtt, négyesben hódítottuk meg az Égei-tenger egyik legnépszerűbb szigetét.
Ha szél van kite-olunk, ha nincs szél, akkor is elvagyunk, de csak fel kéne már fedezni ezt a szigetet, ha már ide sodort minket az élet. Először egy kétnapos túrában gondolkoztam, de aztán megnyitottam hű barátom, a Google maps-et és megalkudtam az egynaposban.
Ahogy a kikötővárosba indulunk, a lakásunktól nem messze tábla jelzi a pillangók völgyét. Már nem tűz a nap, de a szél sem fúj, meleg van. Fél hét körül indulunk, elérjük a táblát, jobb kanyar. Kacskaringós út vezet felfelé a domboldalra, már egész megszoktuk a felfelé tekerést a hónapok alatt. Egyre feljebb és feljebb jutunk a domboldalon, előttünk csodálatos kilátás nyílik a tengerre.
Napokig nincs szél és úgy tűnik ez így marad most egy darabig. Nálunk nem a péntek vagy a szombat jelenti a pihenést, hisz a turistákat és a tanulókat nem érdekli a hétvége. Amikor szél van, dolgozni kell, akkor is, ha hétvége van és akkor is, ha már két hete fúj a szél. Máskor aztán lehet lazítani. Például egy tengerparti grillpartival.
