Dubaj, a magyarok új kedvence - Megnéztem, miért szeretjük annyira

Időutazás és elfogadás

Talán nem mondok újdonságot azzal, hogy Dubaj sem mindig úgy nézett ki, ahogy ma ismerjük. A sivatag homokjának persze annyi ideje még nem volt, hogy teljesen ellepje a múlt emlékeit, ez pedig azért jó, mert kicsit mi is megismerhetjük közelebbről a város korai történetét. A legjobb helye ennek az Al Fahidi-negyed, pontosabban a Bastakiya (bővebben itt), amely leginkább egy skanzenre emlékeztető városrész. Itt sétálgatva megtapasztalhatjuk, milyen is lehetett az 1900-as években a környék, hogyan éltek az itt lakók azelőtt, mielőtt a legek városává nőtte ki magát.

Számomra az egyik legkülönlegesebb élmény a skanzenben, a Sheikh Mohammed Center for Cultural Understanding intézményben elköltött ebéd volt. Nem feltétlenül a gasztronómiai kaland miatt - bár minden fogás nagyon finom volt -, hanem mert egy vallását aktívan gyakorló muszlim hölgy tartott előadást. Mesélt a kultúráról, a téves elképzelésekről, amelyek a hitét övezik, a szabályaikról, a történelmi gyökereikről és arra bátorított mindenkit, hogy kérdezzen tőle szabadon bármit, amire csak kíváncsi. Az én fejemben is sok téves információ volt, amelyeket ez a program segített helyre tenni. Az embernek egy ilyen után az az érzése, hogy legszívesebben receptre írná fel az ilyen érzékenyítő beszélgetéseket a Föld minden lakójának.

(Kattints a képre és nézz körül!)

Bár ez már az utolsó napunk volt ebben az elképesztő városban, program azért még maradt bőven. Kora délután vetettük be magunkat a bazár sűrűjébe. Mivel nem jártam még keleti országban, nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz megtapasztalni a való életben a nyüzsgő soukokat. Teljesen más volt, mint képzeltem. Ugyan a fűszerek és az aranybazár kincseinek látványa lenyűgöző volt, az embernek sok ideje nem jut a nézelődésre, mert amint megálltunk, a bazári kofák azonnal ránk akartak sózni valamit. (Egy jó tanács: itt nem árt résen lenni, mert minden gond nélkül a nyakadba tekernek egy sálat vagy a válladra akasztanak egy táskát, hogy eladják.)

Ha valamilyen helyi finomságot vennél, azt érdemes itt beszerezni: kapható itt kristályosított menta, amelyet forró vízbe áztatva párologtatnak, finom teák, argánolaj jó áron és különleges, tevetejes csokoládék és aszalt gyümölcsök. Azért alaposan készülj fel, hogy alkudnod kell és ne engedd magad átverni. Ha fizetésnél azt érzed, hogy az összeg több, mint amit szívesen fizetnél, akkor valószínűleg jól látod a helyzetet: ki akarják facsarni a pénztárcádat. (A bazárról itt olvashatsz tovább!)

Bármilyen furcsa, egészen olcsó programok is vannak Dubajban. A bazársorról könnyen eljuthatunk az abra nevű helyi, nyitott kishajók megállójáig. Ezekre a jegy mindössze 1-2 dirhamba kerül egy útra, a helyiek is használják és átjuthatunk velük a bazár túlsó oldalára. (Részleteket itt találsz.) Egy forró napon, amikor már órák óta sétálgatsz a környéken, nagyon jól tud esni a bárkán ülve a víz fölötti hűsítő szellő - és persze a látvány sem utolsó.

És ha már víz, van egy program, amely szinte minden Dubajba utazónak kötelező. A gigászi Atlantis komplexumról talán már az is hallott, aki eddig nem tervezett az Emirátusokba utazni.

Található itt szállodai rész, éttermek, vásárlási lehetőségek, szórakozóhelyek és egy hatalmas aquapark, az Aquaventure Waterpark, tele mindennel, amire csak a gyerekek és játékos kedvű felnőttek vágynak.

Több csúszda, különböző medencék, folyók, kifejezetten a gyerekek számára kialakított részleg és még cápa szafari is várja a kalandorokat. Érdemes egy egész napot szánni erre a programra, mert nemhogy megunni, de minden szegletét felfedezni sem lesz könnyű.

A három pörgős nap után nem is lehetett volna szebb lezárása a kalandunknak, mint második szállodánkban, az elképesztően gyönyörű The Fairmontban vacsorázni. Ez a hotel nem csak szemet gyönyörködtető enteriőrjével és hatalmas lakosztályaival varázsolt el, hanem az egyik díjnyertes éttermével is. A Little Miss India, ahogy az a nevéből is kiderül, csupa indiai jellegű fogást kínál.

Dubaj számomra óriási élmény volt. Kicsit kultúrsokk, kicsit felismerés és kicsit szerelem. Borzasztóan tetszett, hogy minden úgy van megtervezve, hogy a kényelmet szolgálja: logikus, hasznos és stílusos. Ha valamihez hasonlítanom kellene, Las Vegast mondanám - a kaszinók nélkül, nekem ott volt hasonló élményem. Remélem, még lesz lehetőségem visszatérni!

Leadfotó, fotók: Femcafe.hu/Sajószegi Veronika
Leadfotó 3.kép: Dubai Tourism Centre

Oldalak

Szólj hozzá Te is!