Utazás

Csokimámor az osztrák Alpokban - A lila tehén nyomába eredtünk

Az osztrák Alpok egy misztikus hely.

Mesevilág

Budapesten felpattansz egy repülőre, landolsz Svájcban, utazol néhány órát, és máris egy romantikus németországi hotelben találod magad. Ha pedig kinézel az ablakon, akkor Ausztria hegyláncai kacsintanak rád, és tehenek legelnek mindenütt.

A Milka csokoládémárka szervezésében három nap alatt megismerhettük az alpesi gazdák tehénállományát, választ kaptunk arra, hogyan kerül a tej a csokigyárba, találtunk egy csokikóstoló álomállást, és láttunk egy életnagyságú lila tehenet is. Csokitúra ON.

Farm, ahol a tehenek élnek

Méregzöld legelők, susogó fűszálak, friss levegő, kellemes napsütés és esőmentes Alpok fogadott bennünket, mikor megérkeztünk egy aprócskának nem mondható, de rendkívül egyszerű kis családi farmra, ahol közel 100 bőgő tehén éli kellemes mindennapjait – láthatóan a legnagyobb boldogságban. A majorság egy tipikusan olyan vidéki farm az környéken működő 800 gazdaságból, ahonnan rendszeresen szállítják az ellenőrzött tejet a csokoládégyárakba, hogy mi minden ízében érezhessünk az igazi alpesi tejcsokit.

A borjúóvodával kibővített alpesi birtokon szigorú szabályok és évtizedes tradíciók uralkodnak, melyeket mindennap, minden egyes etetésnél, fejésnél és terelésnél be kell tartani. Előírás például, hogy naponta kétszer kell etetni őket, és a napi kétszeri fejés során 24 liternél nem szabad nagyobb mennyiséget venni tőlük. A teljes mértékben bio takarmány számára egy gigantikus csűr ad otthont, melyet a hagyományos technológiának köszönhetően - ami röviden annyit jelent, hogy a szabad ég alatt, betakargatva tárolnak a mezőn, ameddig igazán masszív, homogén szénabálát nem kapnak - egész évben tudnak hasznosítani az állatok számára.

Fejni vagy nem fejni?

Az egész farmlátogatás legsarkalatosabb és talán legszürreálisabb pillanata az volt, mikor a közel 20 fős sajtócsoport két turnusban, speciális szkafanderbe öltözve bevonult a fejésre váró tehetek szentélyébe. A fejés abszurditását azonnal felülmúlta a tehetek hátsójának látványa, ahol a kritikus pontokon fémlemez akadályozta az azonnali, váratlan és kiszámíthatatlan akciót a látogatókra. Ezen a ponton jöttünk rá kollégáimmal arra, hogy itt most nem a teheneket kell megvédeni a városból érkező kíváncsi turisták baktériumaitól- nekik erős az immunrendszerük - sokkal inkább magunkat kell megvédeni az esetleges végtermékektől.

A speciális fejőgépeket a farmon élő házaspár két, alig tízéves kislánya vezérelte a nyáriszünet alatt, és láthatóan jobban értettek a tejtermeléshez, mint én valaha a matekhoz fogok. Az "ON" gomb megnyomása után, az alpesi tej egyenesen a több száz literes tartályokba áradt, melyeket ezek után a városok hatalmas gyáraiba szállítottak, az arra illetékes kamionsofőrök.

Femcafé és a csokigyár

A bocisimogatást és tehénvizitet követően egyenesen a Bludenz városában működő Milka gyárba vezetett az utunk, ahol már a buszból kilépve émelyítő csokoládéillat fogadta a magyar, lengyel és szlovák újságírókból álló különítményt. De nem ám afféle aluljárókból szivárgó péksüteményaroma volt ez, hanem az alpesi, lágy, krémes csokoládé illata, mely szinte csokiszmogként telepedett az alpesi hegyek közt megbúvó a városra. Belépőnk után már nemcsak az illat, de a valódi csokoládé is jelen volt, mindenféle halmazállapotban.

Lila tehén

A bejáratnál végre találkoztunk egy lila tehénnel is, ami műszőrrel és műfűvel ugyan, de megerősítette a városi legendát, és rezzenéstelenül pózolt velünk a tökéletes szelfi erejéig. A csokoládé minden létező formáját megkóstolhattunk, és bekukkantottunk egy mini-múzeumba is, ahol visszatekintést nyerhettünk múltba, amikor a lila négylábú barátunk még csak a hírnév küszöbén kolompolt.

A vitrinbe zárt relikviákkal teli teremben megtudtuk, hogy az 1901 óta hivatalosan is jegyzett „Milka” márkanév nemes egyszerűséggel a német Milch (tej) és a kakaó szavak kombinációjával született, a lila szín pedig épp akkor nagyon trendi volt az édességpiacon, így erre esett a tulajdonos választása. A régi csokipípírok közt sétálgatva pedig az is kiderült, hogy a híres szlogen, "A leggyengédebb kísértés, mióta csokoládé létezik” csak 1971-ben született meg az alapító, Carl Russ-Suchard fejében.

A történeti kitekintő után máris egy hatalmas gyárépület belsejében találtuk magunkat, ahol welcome drink helyett egyből a legújabb, epres sajttortás Milkát tesztelhettük - szigorúan kísérleti jelleggel. Hozzáteszem, ennél a gyárlátogatásnál – a farmos kirándulással ellentétben - már hermetikusan elzárták előlünk a szent csokit, és nemcsak speciális ruházatot, de külön cipőket is kaptunk, nehogy(!) bármi illetéktelen kerüljön a lila csomagolásba. A lényeg, hogy itt egyértelműen a csokit jobban féltették, amit meg is értek.

A szinte teljes mértékben automatizált bludenzi gyárban már-már egy futurisztikus sci-fi-ben érezte magát az ember, hiszen nem elég, hogy mindent gépek végeztek, még a csomagolást végző robotkar is a csoki lila színeiben pompázott. Mielőtt azonban elmerengenék a gépek lázadása lehetőségén, szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy a elektromechanikai szerkezeteknek még mindig nincsenek ízlelőbimbói, így a csokikóstolás sanyarú feladata bizony az emberiségre marad. Legalábbis egyelőre. A diplomás mérnök kollégának nincs is más dolga, mint óránként, véletlenszerűen kimarkoljon egyet a futószalagon szaladgáló óriástáblát(!), feltépje, és szájában szétolvadjon a kellemesen lágy, alpesi tejcsoki. Ő pedig eldönti, hogy megfelel-e az előírt követelményeknek a kocka, vagy mehet a levesbe, vagyis a folyékony csokiba, amint újraolvasztanak.
Létezhet ennél kellemesebb foglalkozás? Hozzáteszem, meglepő módon emberünkön nem látszott munkájának eredménye, de valószínűleg sportol is mellette.

A csokoládétermelés fellegvárát hátrahagyva még kipróbáltuk a magyar libegő unokatestvérét, egy kabinos sífelvonót, mely egy mesés panorámához repített és mesés kilátást biztosított várost körülvevő hegyekre.

Ezen a ponton már csak azon kellett elgondolkodnom, hogy az osztrák konyha, és a három nap alatt magamba tömött töménytelen mennyiségű csoki miatt vajon a levegőben marad-e a gép, amivel a hazautat tervezem.
Kibírt.

Leadfotó, fotó: Stefankuhn.com, Femcafe.hu

Oldalak

Utazás
Fashion&Beauty
A különféle izgalmas ruhatrendek mellett idén természetesen a figyelemre méltó cipőkből sem lesz hiány.
Egészség
A magnéziumhiány sokakat érint, nagyon fontos, hogy időben felismerjük a problémát és mielőbb tegyünk ellene.
Lifestyle
Nincs ahhoz fogható érzés, mint amikor a frissen sült, meleg kenyér illata járja át a házat. De tudtad, hogy van egy titkos összetevő, melynek köszönhetően nemcsak finom, de hihetetlenül puha is lesz...