Csonka András nem akar többé kiszolgáltatott helyzetbe kerülni: "Vannak dolgok, amiket sajnálok, és másképp csináltam volna"
Csonka András édesapja nyomdokait követve lett színész, de gyerekkorában felmerült benne, hogy édesanyja szakmáját követi. Az 56 éves színész sok technikai újdonságot tanul meg még ma is, mindezt azért, mert fontosnak tartja, hogy a fiatalabb generációval is megtalálja a közös hangot. Andrást megdöbbentette, hogy milyen mélyre lehet ásni egy személyiség elemzés során. Ez akkor tudatosult benne, amikor kitöltötte a „Milyen informatikai szakma illene hozzád?” tesztet, aminek eredménye pontos leírása önmagának.
Felszínre kerültek a rossz tulajdonságok, amivel tisztában volt
„Az volt a legmegdöbbentőbb, hogy nem nagyon lehet becsapni egy ilyen tesztet, mert a kérdések úgy vannak összeállítva, hogy aki hazudni akarna sem tud, mert előbb utóbb lehullik az álarc” – kezdett mesélni a tapasztalatairól Csonka András, aki úgy érzi, az ő életében a számítástechnika csak egy kiegészítő tudás. „Igazából nem értek hozzá, csak annyira, amennyire alapfelhasználóként muszáj. A saját közösségi oldalaimat nyilván én kezelem, ennyiben érint a dolog, de mélyebbre sosem ástam. Pedig érdekelne ennél jobban is, de szerintem nincs hozzá érzékem. A teszt viszont megerősített abban, hogy milyen is vagyok: sokszor döntésképtelen, bizonytalan, nem elég határozott a véleményalkotásom, ez tényleg mind igaz rám. Szerencsére sok mindent tudok, látok, érzek magamban, és ez most megerősítést nyert.”
A „Bandika mi akarsz lenni?” kérdésre biztos volt a válasz
András életében a színészet viszont egy biztos pont. Gyerekkorában sem voltak lényegesebb kitérők, bár saját elmondása szerint anyukája után egy darabig fodrász szeretett volna lenni, később pedig diplomata, mert annak olyan jó hangzása volt. „Ha megkérdezték gyerekként tőlem, hogy „Bandika mi akarsz lenni?” akkor én rávágtam, hogy színész. Ma viszont már vannak dolgok, amiket sajnálok, és másképp csináltam volna. Kellenek a menekülő utak, hogy ne legyek ennyire kiszolgáltatott. Gyerekként nagyon elhanyagoltam a nyelvtanulást, de akkor még senki nem gondolta, hogy később erre ennyire nagy szükségünk lesz. A számítástechnika ezért szimpatikus számomra, mert szabadságot ad. Akik ebben jók, azok a világ bármely pontján élhetnek, jó szakmával, jó fizetéssel” – véli a színész.
Lapozz a részletekért!
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
