Tényleg mások? A leszbikus párok élete
Manapság a homoszexualitás egyre elfogadottabbá válik, a melegfelvonulások sem keltenek már akkora botrányt. De hogyan élnek ők a mindennapokban, milyen nehézségekkel kell szembenézniük a leszbikus pároknak?
Ha meghalljuk ezt a szót: homoszexualitás, a legtöbb embernek egyből a melegek jutnak eszébe, pedig a leszbikusok ugyanúgy jelen vannak a mindennapi életben. A legtöbb homoszexuális felmérés azonban inkább a férfiakkal foglalkozik, nem csoda hát, ha mi is rájuk asszociálunk a szó hallatán. Épp ezért most a leszbikus nők életének jártunk utána egy Oscar-jelölt film kapcsán, arra is magyarázatot keresve, hogy vajon miért kerül nagyobb hangsúly a férfiak homoszexualitására.
A nők általában később döbbennek rá, hogy saját nemükhöz vonzódnak, hiszen míg a fiúknál az izgalomba kerülésnek egyértelmű és látható jele van, addig a lányok többsége elsiklik az árulkodó jelek mellett. Ennek az lehet az oka, hogy a lány barátok többször érnek egymáshoz, puszilják meg egymást, esetleg látják meztelenül a másikat, így a testi intimitást és gyengédséget nem feltétlen kapcsolják a szexhez. A nők ezáltal a későbbi életükben is könnyebben tudnak alkalmazkodni és beilleszkedni a környezetükbe a férfiaknál, úgy, hogy közeli ismerőseik sem mondanák meg nemi hovatartozásukat. Beilleszkedésüknél fogva sokkal ritkábban válnak sértő megjegyzések céltáblájává, ezáltal kevesebb gondjuk is adódik saját maguk elfogadásával.
A leszbikusok nem csak kevesebb megaláztatásban és kiközösítésben részesülnek, mint férfi társaik, de a hetero férfiak többsége még izgalomba is jön két lány szexuális kalandjának fantáziájától, a leszbikus pornót okolhatva így az ő részükről is sokkal elfogadottabb egy női pár összemelegedése.
Manapság divat a bulikban leszbikust játszani a másik nem nagy örömére és hergelésére, mások csak kíváncsiságból huncutkodnak barátnőjükkel, épp ezért nehéz megkülönböztetni a "divatleszbikusokat" azoktól, akik tényleg ezt az életformát választják. Vagy mégsem olyan nehéz? Akiket bulikban látunk csókolózni pár nyálcsorgató srác gyűrűjében, azok valószínűleg csak a kedélyeket akarják borzolni, nem pedig életük párjával romantikáznak a táncparkett kellős közepén.
Aki viszont valóban ezt az életformát választja, miért akarná mindenki orrára kötni, hogy kihez-mihez vonzódik, hiszen ez a magánügye. Miért kéne a melegeknek felvonulásokon hirdetniük másságukat azzal a szlogennel, amit ők maguk hisznek a legkevésbé: hogy ugyanolyanok, mint bárki más. A melegfelvonulások célja persze az elfogadás lenne, hogy a homoszexuális embereket kezeljünk ugyanolyan természetességgel, mint bármelyik hetero párt, de talán ennek nem az a legcélravezetőbb módja, ha kedélyeket borzoló ruhákban botrányosan viselkedünk az Andrássy út kellős közepén.
Talán a leszbikus pornó elfogadottságán túl azért kezelik nagyobb megértéssel a leszbikus nőket, mert másságuk ellenére nők maradnak, akiknek ugyanolyan fontos a gyöngédség, az odafigyelés és az érzelmek. Náluk sokkal gyakoribb a hosszú párkapcsolat, mint férfi sorstársaiknál, ezért is élik meg könnyebben a bántó megjegyzéseket, előítéleteket, hiszen egy párkapcsolatban a másikra támaszkodva sokkal kiegyensúlyozottabb életre van lehetőségük, mint a partnereiket hetente váltogató férfiaknak.
Egy ilyen hosszú kapcsolatban él az idei Oscar-díj egyik jelöltje, a The Kids Are All Right (A gyerekek jól vannak) c. film két főszereplője, Nic (Annette Bening) és Jules (Julianne Moore), olyannyira, hogy egy spermadonor segítségével már két gyermek, a 15 éves Laser (Josh Hutcherson) és a 18 éves Joni (Mia Wasikowska) büszke anyukái is.
Ahogy minden leszbikus párkapcsolatban, itt sem hiányoznak a szerepleosztások, amiket kedvükre váltogathatnak, de jelen esetben a hosszú hajú Jules játsza a női szerepet engedékenyebb, néhol szeleburdi anyasággal, Nic pedig rövid hajával és szigorúbb jellemével inkább alkalmas az apaszerepre.
A bonyodalmak ott kezdődnek, amikor a gyerekek megtalálják spermadonorjukat, Pault (Mark Ruffalo), akit jobban meg akarnak ismerni. Az ismerkedés azonban olyan jól sikerül, hogy a spermadonor az egyik anya ágyában köt ki. De hogy is hibáztathatnánk Julest, amikor olyan édesen próbál harcolni a vonzalom ellen, mégis minden szemezés után a hódító spermadonor mellett találja magát, miközben Nic a felelősségteljes apát játszva keresi a napi betevőt, de megcsömörlött pénzkeresőhöz méltón néha azért a pohár fenekére is néz.
Hirtelen egy tipikus szerelmi háromszögben és egy kétgyerekes család drámájában találjuk magunkat, azzal a különbséggel, hogy a film valamit a szánkba is akar rágni: Fogadjuk el a melegházasságot, hiszen ugyanolyan tisztességes családban élnek ugyanazokkal a problémákkal, mint hetero társaik, legyen szó megélhetésről, alkoholról vagy gyerekekről.
A torkunkon lenyomkodott tanulság ellenére azért jó helyre kerül ez a lelki fröccs, hiszen a kezdeti megbotránkozáson túl már nem a leszbikus pár furcsasága miatt izguljuk végig az eseményeket, hanem az egyedi kivitelezésű, jól kidolgozott emberi drámáért. Ezáltal pedig a filmnek úgy sikerül elfogadtatnia és megértetnie a melegházasság tényét, ahogy egy melegfelvonulás sosem tudná.
Ha nem zárkózunk el a homoszexualitástól, mindenképp érdemes megnézni a Kids Are All Rightot, hogy örömmel, sőt nevetve vegyük tudomásul a tanulság letömködését a torkunkon, miközben a néhol szórakoztató, máshol melankolikus hangulat teljesen magával ragad. A film után pedig talán máshogy állunk majd a rosszindulatú pletykákhoz is, és elfogadjuk, hogy a meleg párok ugyanolyanok, mégis mások, és mások, mégis ugyanolyanok, mint mi vagyunk.
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
