Ő Németh Alexandra, az első magyar, aki teljesítette a Hét csúcs Kihívást – Interjú
A rekorder hegymászó elárulta, hogyan küzdött meg nőként az elemekkel, miközben megmászta a világ legmagasabb hegycsúcsait.
Kivételes teljesítmény
Németh Alexandra az egyetlen olyan magyar - ráadásul nő -, aki valaha teljesítette a Seven Summits (Hét Hegycsúcs) expedíciós sorozatot. A fiatal hegymászó mielőtt elképesztő csúcstámadásokat hajtott volna végre, sport- és természetfotósként dolgozott Angliában, de az elmúlt években a szakmája mellett a magasság lett az új szenvedélye. A nem hétköznapi hobbi teljesen megváltoztatta az egykori komlói lányt, aki messzebbre nem is kerülhetett volna attól a foglalkozástól, amit eredetileg választott.
Úgy tűnik, hogy szereted a kihívásokat. Tizenhárom évvel ezelőtt magad mögött hagytad a kialakult életedet, kiköltöztél Londonba, ahol a közgazdász diplomád helyett inkább a tehetséged használtad és elindult a karriered fotósként. Nem sokkal később már a brit sportmédia-szövetség nemzeti, majd nemzetközi sajtófotósa lettél. Már elértél szép sikereket, mégis többre vágytál és belevágtál a hegymászásba. Hogy emlékszel vissza erre az időszakra? Hogyan lett a hobbidból fanatizmus?
Igazából a fősuli alatt Szombathelyen még nem alakult ki az életem és egy hirtelen ötletből, hogy menjünk el valahova a hétvégére és megszületett az Angliába költözés terv. Nem bántam meg... Az utolsó évemet levelezősön csináltam, és mire lett diplomám már egy londoni egyetemen dolgoztam rendezvényszervezőként és marketingesként. A fotózás vonalon azért indultam el, hogy érdekesebb tájképeket tudjak extrémebb szögből készíteni, elvégeztem egy "gyorstalpaló", téli hegymászó tanfolyamot Skóciában. Ott már meg lehetett a csírája, hogy bejött hófuvásban kemény körülmények között mászni és nem vette el a kedvemet, sőt két hónappal később jött az ötlet, hogy belevágok a Hét hegycsúcs projetkbe.
A hegymászás embert próbáló és veszélyes sport. Nőként hogyan birkóztál meg az extrém körülményekkel? Milyen nehézségeid voltak?
Alkalmazkodásban szerintem mi nők nagyon jók vagyunk és van bennünk egyfajta harcszellem, nem adjuk fel olyan könnyen. Amikor adódtak nehézsegek, magyarosan csak ennyit mondtam magamnak: "Csinálni kell". Ismerem annyira önmagam és tapasztaltam már többször, hogy mindenkinek vannak rossz napjai az expedicó alatt, nekem is. Tudni kell magunkat és egymást a csapaton bell kihúzni a mélypontról és haladni előre tovább.
Az első magyar vagy, aki teljesítette a Seven Summits kihívást, és a második magyar nő, aki feljutott a Mount Everest tetejére. Elképesztő eredmények, de mit szolgálnak a te saját, érzelmi életedben ezek a csúcstámadások?
Nem úgy tekintek magamra, mint egy hősnő vagy superwoman. Olyan vagyok, mint bármelyik más nő, akinek szenvedélye és hobbija van. Az edzésen és az expediciókon kívül ugyanúgy meg kell felelnem az élet másik területein is. Sok lemondással járt, hogy összejöjjon elsőre mind a hét hegy négy hónap alatt, de nem tudnám elképzelni az életemet anélkül, hogy ilyen kihívásokat tűznék magam ele.
Mi jár a fejedben egy-egy nagyobb túra előtt? Hogyan készülsz fel rá fizikailag és lelkileg?
Mivel magányos farkasként fotóztam és a munkám miatt utaztam régen, sokat agyaltam azon, hogy kik lesznek a csapattársaim és jól kijövünk-e a mászás alatt vagy amikor össze leszünk zárva a sátorban. Minden hegynél mások voltak a mászótársaim. Arra rájöttem, hogy mint az életben is, nem lesz minden emberi kapcsolatbol barátság, de azokkkal a csapattársakkal akikkel jól kijöttünk a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Egy-egy expedició alatt hihetetlen szoros kapocs alakul ki. Fizikailag rengeteget es keményen edzettem, főleg a Denalira és az Everestre. De tisztelem annyira az összes hegyet, hogy nem mentem volna felkészületlenül, például a Kilimandzsáróra sem, még akkor is, hogy előtte pár hónappal a Mont Blancot megmásztam egyedül. Igazából minden hegy a következőre készített fel, fizikaliag es lelkileg is. Ha már valamit megtapasztaltam, legyen jó vagy rossz abból tanultam és a következő expedición már el tudtam kerülni. Első és másodfokú fagyásom volt öt ujjamon az Antarktiszon, utaná meg jobban vigyáztam a kezeimre es a lábamra.
A családod hogyan fogadta, hogy a hegymászás lett a szenvedélyed?
Nagyon izgultak értem a szüleim, ők az expediciók után egy szűrt változatot kaptak a sztoribol, amíg el nem jöttek az első előadasomra sok mindenről nem tudtak, nem akartam, hogy aggódjanak. Azt vettem észre, hogy minél többet mesélek nekik és látják a képeket, annál jobban megértik, hogy miért is csináltam végig a Seven Summits Projectet.
Sosem volt benned félelem, hogy valami beláthatatlan, rossz dolog is történhet, miközben mászol?
Tisztában vagyok vele, hogy ez egy veszélyes sport és sok mindennek össze kell állnia egy sikeres expedicióhoz. Egy egészseges félelem mindig volt bennem, sőt az egyik út előtt még az ajtóból visszamentem és mégegyszer szorosan megöleltem a lakótársamat, aki az első pillanattól kezdve végigkísérte az utamat. A szüleimet fel tudtam hívni az Everest alaptáborból a csúcstámadás előtti nap, szerettem volna, hogy hallják a hangomat... Minden egyes út előtt mondtam nekik, hogy azért izguljanak, hogy az időjárás kegyes legyen, mert csak az állíthat meg a csúcsig. Három hegyen meg is próbálta... Sok veszélyt ki lehet küszöbölni, ha fel vagyunk készülve és okosan, biztonságosan mászunk.
.JPG "Az Elbrusz a Kaukázus legmagasabb hegye - Szasza ezt a csúcstámadást is végrehajtotta")
Abba lehet ezt hagyni valaha?
Attól függ, hogy ki, miért csinálja és mennyire tetszik neki. Szerencsés vagyok, mert sokfele sportot szeretek es űzők, de a hegyek mindig fontos szerepet játszanak es megpróbálom a ehhez kapcsolni a többi sportot is.
Milyen terveid vannak? Mi a következő célkitűzésed?
Everest után két hónappal meg észak Norvégiában bicikli túráztam 10 napot egyedül a fjordok körül, vágytam vissza a szabadba és a csodálatos helyek feledezésére. A kalandok, utak alatt hihetelnül gazdagodom azzal, amit látok, tapasztalok es átélek. Végre nincs rajtam nyomás, hogy minden verseny, út, edzés a főcél miatt van, habár az élvezeti faktor is mindig szerepet játszott ebben. Imádok kalandozni, de természetesen már alakulóban van a következő megmerettetes.
Nézd meg az expediciók legjobb fotóit!
Bár rengeteg lélegzetelállító víztömeg van Németországban, szerintünk a Berchtesgaden közelében elterülő Königssee mindegyikkel felveszi a versenyt. A kék legcsodásabb árnyalatában pompázó tavat monumentális sziklafalak és buja, zöld természet öleli körül, vize pedig olyan tiszta, hogy ivóvíznek minősítették. A 7,7 km hosszúságú, 190 m mély képződmény amúgy sem elhanyagolható látványát még egy apró, bájos sziget is színesíti. Nézd végig a képeket - azonnal oda akarsz majd utazni!
Leadfotó: Németh Alexandra
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
