Óriási teher nehezedik most a párkapcsolatokra - Kapjátok el! Mentőöv a tanácsadótól
„Óriási teher nehezedik most a párkapcsolatokra.” – Mintha csak azt mondta volna, hogy ne felejtsem ki a sorból Janót se! Persze sosem volna ilyen direkt, és arról sem tud, hogy erre jutottam magam is egy álmatlan éjszakán. Szeretnék jobban odafigyelni rá, magunkra, mert mi vagyunk a jó családi élet záloga, amiben a gyerekünk is osztozik. Alapvetés, mégis jól jöhet a mentőöv a szakembertől, ha túlságosan elsodródnánk az élet tengerén. És aki dobja felénk, Keresztúri-Tóth Kriszta kapcsolat mediátor, életvezetési és párkapcsolati tanácsadó, akivel az online mentálhigiénés tanácsadás képzésen kötöttünk barátságot.
FemAnyu - kendőzetlenül az anyaságról
Azt mondják, gyereket nevelni mindenki tud. Tegye fel a kezét, akinek vannak kétségei, problémái és óriási szíve, amivel a békés megoldásokat keresi! Nektek szól a FemAnyu.
A szerző: Fekete Imola, a Nekünk bevált könyv szerzője, online mentálhigiénés tanácsadó.
Imola: Mi a párkapcsolati „hot topic” most? Te mire irányítanád rá a figyelmünket?
Kriszta: Erre nem egyszerű válaszolni, amikor alapból úgy érezzük, semmire sincs elég időnk, figyelmünk, mégis van miről beszélnünk.
I: Én is rajtakaptam magam azon a gondolaton, hogy na, egy feladattal több holnaptól! Miközben – viccet félretéve –, talán másképp, kevesebb tudatossággal nem is nagyon menne most az egymásra (is) figyelés.
K: Az különös, hogy éppen az válik teherré, ami korábban az egyik legvágyottabb álom volt. Együtt lenni. Egy házban, egy lakásban, egy szobában. Hirtelen sok lesz az együtt töltött idő. Egyre nehezebb az online csatornákon beáramló tökéletesnek látszó kapcsolatok és a körülöttünk lévő valóság között megtalálni az egyensúlyt. Ezért fontos hangsúlyozni, hogy minden párkapcsolat egyedi és a saját fejlődési útján másutt tart.
I: Mi a jó stratégia? Tessék, én is feltettem az egymilliós kérdést, amire konkrét tanácsot várnék válaszul annak ellenére, hogy tudjuk, nincsenek általános érvényű megoldások.
K: Én úgy tapasztalom, hogy hétköznapi apróságok tudnak leginkább jelentős változásokat előidézni. Az egyik legszuperebb és legegyszerűbb kérdés, amit feltehetünk a szeretteinknek, hogy „Mi az, amitől egy kicsit jobb kedved lesz vagy jobban érzed magad? Mit tehetek érted?” Döbbenet, hogy ilyen kérdést nem kapunk túl gyakran. És mit tehetek? Sok mindent, ha támogatom, békén hagyom, megbeszélem, meghallgatom, elhallgatok, elengedem, odahívom, visszamegyek, időt kérek, odabújok... A szeretetnyelv1 a másik vesszőparipám! Többször hallom kliensektől is, hogy ők nagyon szeretik egymást. Ez biztosan így van, azonban még sem érzik jól magukat a kapcsolatukban. Ekkor felmerülhet a kérdés: vajon úgy szeretem őt, ahogyan arra szüksége lenne vagy inkább úgy, ahogyan én szeretnék szeretve lenni?
I: Valamiért nekem nem olyan átütő ez a szeretetnyelv-gondolat. Lehet azért, mert nem jól értelmezem.
K: Értelek, akkor másképp mondom! Így szoktam a férfiaknak is felvezetni: mi az, ami nélkül egészen biztosan nem fogod szeretve érezni magam egy kapcsolatban? Tedd fel magadnak a kérdést, hogy mi az, amit nem tudok hosszútávon nélkülözni egy kapcsolatban? Hamar kiderül, hogy számodra miben nyilvánul meg a másik szeretete, aztán hogy neki van-e erről tudomása?
I: Heuréka! Ezt így sokkal közelebb hoztad.
K: Ha erre megtaláljuk a választ, akkor tulajdonképpen egy jó értelemben vett „használati utasítást” tudunk adni a párunknak magunkhoz. Ha ezt és ezt teszed érezni fogom, hogy fontos vagyok, hogy szeretsz. Ha nem, akkor a tudatommal elfogadom, hogy időt és energiát áldoztál rám, de a szívemben nem fogom ezt érezni és valami mindig hiányozni fog. Nekem például fel kellett ismernem, hogy Lackónak nagyon fontos az ölelés, nekem kevésbé. Úgyhogy figyelmeztetnem kellett magam, hogy gyakrabban odalépjek hozzá, mert ő ettől fogja biztonságban, szeretetben érezni magát a kapcsolatunkban. Egy másik házasságban a férj éjt nappallá téve dolgozott, vagyis soha nem volt otthon. A társa viszont a közösen eltöltött időből érzékelte volna, hogy fontos, hogy szeretve van. Egyre szervezte a közös programokat, de a nagyértékű ajándékoknak nem tudott örülni. Mindketten adtak csak nem azt, amire a másiknak szüksége lett volna. A legviccesebb az volt, amikor a kliens hosszan mesélt arról, hogy ő nem az a típus, aki könnyen dicsér vagy ad pozitív megerősítést. Mire a párja megjegyezte, hogy „Hallaná csak reggelente a cicákkal hogyan beszél!” Megfagyott a levegő, majd jött a felismerés és a nevetés a másik oldalról is. Bevallom, ezt magamon is tetten értem, és sok gazdi ismerős idézett fel ilyen történetet.
I: Csatlakozom. Egyszer azt vettem észre, hogy a fiúk tátott szájjal nézik, ahogy percek óta ajnározom a Matyikutyát, mire Janó megkérdezte Jonatánt, hogy ugye ő is szeretné, hogy Anya ilyen aranyosan beszéljen vele? Azóta poén csináltunk ebből, és tényleg jólesik nekik, amikor túljátszva a szerepem el kezdem ajánározni őket, hogy mennyire szépek, ügyesek, okosak...
I: Mesélsz még arról, ami nektek bevált?
K: Számomra nagyon megnyugtató volt, amikor a homeschooling kezdetekor újraosztottuk az itthoni feladatokat a gyerekeket is bevonva. Jó érzés tudni, hogy többen vagyunk rá. Mindenkinek jár a saját idő is, értsd egyedül séta, filmnézés, olvasás, zenehallgatás, sportolás, bambulás, bármi. Lehetőleg minden nap teremtünk időt a kettesben beszélgetésre is. Ez néha egy hajnali kávé, egy ebédszünet vagy egy esti borozás. OK, ha bármelyikünk egy kis időre bedobja a törölközőt. Persze ilyenkor jó, ha ringbe száll a másik. Lehet szomorúnak, elkeseredettek, dühösnek lenni, ugyanakkor ér megnyugtatni, felvidítani egymást.
Leadfotó: 123rf Fotó: 123rf
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
