Ismerd meg önmagad! - Interjú Limpár Imrével, A lélek igazságairól
Az önismeret Marianna-árkát és Mount Everestjét nem olyan egyszerű bejárni, mint azt sokan hirdetik. Limpár Imre tanácsadó szakpszichológussal most megjelent legújabb kötetének kapcsán beszélgettünk.
Új könyved, A lélek igazságainak mottója egy André Gide idézet lett: „Bízz azokban, akik az igazságot keresik, és kételkedj azokban, akik már megtalálták.” Miért ezt az alapfelütést választottad?
Régi poén, hogy két dologhoz mindenki ért: a focihoz és a pszichológiához. Újabban már négyesre bővült ez a lista: a focihoz, a pszichológiához, a virológiához és a biztonságpolitikához. Akárhogy is, az önismeret és egyáltalán a változás kapcsán sok az üveggyöngy, sok a frázis és a gyors változást ígérő metodika. Erről persze a K+F (kutatás-fejlesztés) mítosza is sokat tehet. Elhitetik velünk, hogy van csodamódszer, varázsütésre működő biztos pszichotechnika. Sajnos a lélek dolgai ennél bonyolultabbak. Aki a gyors változást keresi, nyomatékkal kérem, ne vegye meg a kötetet, mert garantáltan csalódni fog. Ez persze nem népszerű marketingszöveg. Tudod, most azt „kellene” mondanom, ha elolvassák a harmadik könyvem, megváltozik az életük. Nem fog. Az ilyen könyvek ugyanis nem erre valók. Legfeljebb lendületfelvételre jók és arra, hogy leessen egy-két nagy tantusz önmagunkkal kapcsolatban.
Honnan érdemes egyáltalán kezdeni önmagunk megismerését?
Érdemes tisztáznunk, Vergilius vagy Einstein mondatával értünk-e egyet? – Vergilius szerint: „Boldog, aki megismerhette a dolgok okait.” Einstein pedig: „Nem kell megértenünk a világot; elég, ha eligazodunk benne.” Ez a két szélső érték. Melyiket szeretnénk? Kezdjük onnan. Az előbbi csoportba tartozók például lelkesek lesznek a Pszichokérdések rejtelmei fejezetet olvasva. Ilyen dilemmákat vesézhetünk ki: Van-e jogod elszúrni az életed? Kié az életed? A lélektani és az érzelmi bűnök mikor évülnek el? Mi az alapélményed az életről? Mit üzennél önmagadnak a halálos ágyadról? És még sok hasonlót. Akik Einsteinnel értenek egyet – az előzőeket esetleg átugorva – a Pszichotechnikák fejezettel kezdik a kötetet: apró módszerek gyűjteménye ez, mely enyhíteni képes a szürke hétköznapok mókuskerék-hangulatát.
Átlapozva a tartalomjegyzéket A szökési sebesség című fejezeten bárki felkaphatja a fejét, ez nem a csillagászatban használt fogalom?
Abszolút. Rajongok a csillagászok látásmódjáért. A felét nem értem annak, amit beszélnek, de ők könnyen tudnak látószöget váltani. Erre van szüksége a boldogság után sóvárgó lelkünknek is. A szökési sebesség itt annyit jelent szigorúan szimbolikusan, hogy a felnőttség jegyében mikor és hogyan tudunk eltávolodni a szüleink gravitációs erőterétől, vagyis megszabadulni korábban determinisztikusnak, végzetesnek tűnő hatásuktól?
Kinek ajánlanád a kötetet?
Azoknak, akik hajlandók kezükbe venni a saját sorsukat, és végre nemcsak a 4p-indexüket (puffog, pampog, picsog, panaszkodik) tartják az egekben.
További kérdések és válaszok Imrével az új kötetről a limparimre.com/alelekigazsagai oldalon olvashatók.
Fotók: Lakos Gábor
Oldalak
