"Az elmúlt másfél évben az irodalom sokakban tartotta a lelket" - Interjú Juhász Anna irodalmárral
"Szeretettel, Anna" - így zárja leveleit Juhász Anna irodalmár a kissé rideg, de manapság sokkal jobban elterjedt "üdvözlettel" fordulat helyett. Amilyen kedvességgel fogalmaz a leveleiben, olyan szenvedéllyel dolgozik évek óta azon, hogy hazánkban az irodalom minél többekhez eljuthasson. Irodalmi esteket és sétákat szervez, videókat forgat, filmet készít, mindehhez pedig folyamatosan olvas. Úgy érzi, az elmúlt másfél évben a könyvek rengeteg embert segítettek át a legnehezebb napokon, ugyanakkor hiányzik neki a kávéházak alkotó közege. Juhász Annával beszélgettünk.
Hosszú idő után végre a kulturális élet is beindult. Neked hogy telik a nyár?
A nyár nagyon aktívan telik, mégis sok kaland és pihenés is belefér. Mi a családdal mindig tevékeny életet élünk, rendszerint akkor vágunk bele egy új feladatba, munkába, amikor elvileg pihenni kellene. Az idei Pilinszky100 sorozat nyáron is zajlik, júniusban Rómában voltunk, és a hosszú pandémiás időszakot követően picit átéltük azt a kiszabadulást, amit anno a háború után az írók, művészek - köztük Pilinszkyék is - megéltek. Felemelő volt. Emellett elindultak a Pilinszky irodalmi séták, saját ötlettől vezérelve pedig egy Szerb Antalhoz kapcsolódó olasz utat szerveztem, melynek fókuszában kultikus regénye, az Utas és holdvilág áll. Hamarosan indulunk.
Egyre több helyen láthatunk, valósággal felvirágoztattad a hazai irodalmi életet. Mégis, sokunknak hiányoznak a Hadikos estek, hiszen minden onnan indult. Miért távolodtatok el egymástól?
Valóban minden ott indult, amikor 2010-ben beléptem és kitaláltam, hogy felélesztem a hazai kávéházi kultúrát. Életem egyik legfontosabb kilenc évét adtam a Hadiknak és a közönségnek. Estjeink az első perctől az utolsóig teltházasok voltak, több száz művészt mutattunk be a kávéházban, és valóban annak mintájára indult be a hazai kávéházi beszélgetős élet. A miértekre nem tudok válaszolni, nagy törés volt számomra, hisz nem én döntöttem így, de ez már a múlt. Az Irodalmi Szalon élete Újbudán nem zárult le, csak a helyszín változott. 2019 óta a Mitzi Kávézóba és számos más helyszínre költöztünk, hiszen a Szalon nem egy kávézó, hanem mi magunk vagyunk – az olvasó közönség, akikben benne él az irodalom. A váltás óta pedig a kerület kulturális nagykövete vagyok, ami nagy elismerés eddigi munkámért és hálás vagyok érte.
Volt esetleg olyan ested, projekted, ami valamiért különösen emlékezetes volt?
Nagyon sok est emlékezetes, mindegyiket másért szeretem, de az összesnél talán a legfontosabb, hogy a közönséggel együtt mennyit tanulok belőlük, általuk. A magyar irodalom kiapadhatatlan forrása az életünknek, és olyan jó ezt mindig más aspektusból megélni. Szeretek fiatal alkotókkal beszélgetni, és az is fontos, amikor tapasztalt írók mesélnek olvasmányaikról. Keresztury Tiborral, Forgách Andrással és Simon Mártonnal nagyon izgalmas volt Petri Györgyről beszélgetni, ahogy a Borbély Szilárd-est is felejthetetlen volt. Háy János, Bereményi Géza, Bartis Attila vagy Grecsó Krisztián kedvenc beszélgetőpartnereim, pszichológiai szemmel is jó átolvasni egy-egy könyvüket – apropó, szeptembertől indul egy ilyen témájú sorozatom.
Egyértelmű, hogy édesapád hatással volt életed, pályád alakulására. Mellette van még esetleg valaki, aki hasonlóan inspirálóan hatott rád, egy mentor, aki segített a pályád alakulásában?
Igen, legfőbb tanítóm édesapám, Juhász Ferenc költő – és ebben nincs múlt idő, ma is sokat olvasom műveit és egyre közelebb kerül hozzám sok tekintetben. Fontos az életemben Alexander Brody, aki hosszú ideig, amíg többet volt Magyarországon, segítette pályámat és gondoskodásával, tanácsaival az utamat is. Ugyanígy Csányi Vilmost emelném ki, akit gyermekkorom óta pótapukámnak tartok.
Mit gondolsz arról, hogy az emberek egyre kevésbé keresik az értékes tartalmakat?
Én azt látom, van egy erős, művészet iránt érdeklődő közönség, minden generációból. Hiszem, hogy az embereknek szükségük van a tartalmas kikapcsolódásra, fontos a könyv, a színház, a beszélgetés – az elmúlt másfél évben ez nagyon sokakban tartotta a lelket. Az én feladatom a lehetőségek megmutatása – éppen ezért igyekszem újabb és újabb formában megmutatni az alkotást.
Úgy érzed, a küzdelemnek beérik a gyümölcse?
Igen, bízom benne, de ez nem is küzdelem, hiszen én nem küzdök, hanem a feladatomat végzem, amiben hiszek. Korábban hetente több száz vendég volt az estjeimen, a járványidőszakban online formában találkozhattunk, és a számos levél, komment, visszajelzés is azt mutatja, hogy ősztől talán újra beindulhat az élet. Én programokkal és filmekkel is készülök, és leginkább bízom – abban, hogy a kultúra, a művészet az a terület, ami mindannyiunkat összekapcsol, hiszen az olvasó ember - az én értelmezésemben - jót akar a másiknak és magának is.
Hogyan telik egy irodalmár egy napja? Hogy néz ki az énidő egy folyamatosan olvasó ember számára?
Az egész napom munkával, szervezéssel, olvasással, posztolással, tervezéssel telik. Van, hogy otthon, van, hogy irodában dolgozom - bevallom, az őszi szezontól igyekszem a kedvenc kávéházaimba is visszaszokni picit. Hiányzik az az alkotó légkör, és az a hagyomány, amelyekhez ott kapcsolódtam. Nyáron a kislányommal többet vagyunk együtt, ez öröm számomra és nagy kaland összehozni a két területet - a családot, az anyaságot és a munkát. Nekem az énidő Mimi, a férjem és velük együtt az alkotás – talán ez rendhagyóan hangzik.
Hogyan szeretsz olvasni? Van valami különleges rituáléd?
Az olvasás az életem törzse – otthon félrehúzódom a kedvenc kanapémra vagy nyáron a teraszra és elmélyülök egy könyvben. Régebben egész délelőttöket töltöttem kávéházakban és ott olvastam, manapság meg sokat járok ki a közeli Gellért-hegyre. Szinte mindegy, hol vagyok - ha a könyv és a jegyzetfüzetem nálam van, akkor nem lehet baj.
Milyen könyvet ajánlanál egy olyan embernek, akivel szeretnéd megszerettetni az olvasást? Hol érdemes elkezdeni?
A Pál utcai fiúk régi kedvencem, ahogy az Ida regénye is - az egyik a barátságra, a másik a döntésre és a szerelemre tanít. Márai Sándor Az igaziját és Szabó Magda bármely könyvét is nagy szívvel ajánlom, mert az életünk van bennük – családtól történelemig, szeretettől generációs párbeszédig. Ha meg vers, akkor József Attilától a kortárs irodalom jeleséig, például Kemény Istvánig és Térey Jánosig mutatnék könyvet egy leendő olvasónak, és a végén Bartis Attila A nyugalom című könyvét is odaadnám neki, ami nekem első olvasásra is addiktív lett. Felejthetetlen élmény.
Milyen terveid vannak az év hátralevő részére? Van esetleg B-terv arra az esetre, ha a pandémia miatt megint el kellene halasztani a kulturális eseményeket?
Ha ismét nem lehet személyesen találkozni, folytatódnak az irodalmi és utazós videók, de bízom benne, hogy nem így lesz. A Pilinszky-centenárium egészen év végéig számos programot kínál majd, ahogy a Szalon és a Várkert Irodalom estjei is elindulnak szeptemberben - lesz pszichológiai és irodalmi sorozatom és utazom sokat a Kárpát-medencében is. Úgy érzem, tele vagyok energiával és hiszek az olvasás és az irodalom erejében. És hiszem, ez tényleg a közös világunk, amiben mind megértjük egymást.
Fotó: Boldog Ati
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
