Felkavaró és mellbevágó, mi vár azokra, akik börtönbe kerülnek Észak-Koreában: a szigorú intézményből senki sem jut ki élve
Ha valakit börtönbe zárnak Észak-Koreában, a túlélés esélye gyakorlatilag a nullával válik egyenlővé – alig vannak olyanok, akiket nem halállal büntetnek vétségeiért, ez pedig hatványozottan igaz azokra a rabokra, akik nem koreai állampolgárok, hanem külföldiek.
Kegyetlen helyek, elképesztő körülmények
Észak-Korea a világ egyik legérdekesebb országa, hiszen alig jut ki hiteles információ a Kim Dzsongun által irányított helyről, ahol gyakorlatilag minden és mindenki szabályozva van, a szigorú törvények megszegéséért pedig komoly büntetés jár – a bűnösök az esetek többségében életükkel fizetnek. Kim Dzsongun feleségének például gyakorlatilag rémálom az élete – gondoljunk csak bele, ha a legfelsőbb vezető kedvesének életét bizarr szabályok uralják, akkor vajon milyenek lehetnek a mindennapjai egy átlagos állampolgárnak? Nos, azt korábban már megírtuk, melyek az ország legelképesztőbb törvényei, most pedig szeretnénk betekintést adni abba a „világba” is, ami azokra vár, akik ellenszegülnek a tilalmaknak. Rájuk ugyanis a legkeményebb büntetések várnak a börtönökben, tekintve, hogy Észak-Korea szörnyű brutalitással börtönzi be a mai napig a külföldieket és saját állampolgárait egyaránt.
Az országot a világ egyik legelnyomóbb nemzeteként tartják számon a politikai és polgári jogok tekintetében. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma szerint Észak-Korában hatféle fogvatartási intézmény létezik: kwanliso (politikai munkatáborok), kyohwaso (javító- vagy átnevelő központok), kyoyangso (munkaügyi reformközpontok), jipkyulso (begyűjtő központok a kevésbé veszélyes bűnözők számára), rodong danryeondae (munkaügyi kiképző központok) és a kuryujang vagy a kamok (kihallgatásra szolgáló létesítmények vagy börtönök). Ezt a többszintű büntetés-végrehajtási rendszert már több nagynevű sajtóorgánum is a szovjet gulágtáborokhoz hasonlította, amelyekben 1918 és 1956 között 1,2-1,7 millió embert öltek meg. Észak-Korea büntetőrendszere tehát gyakorlatilag minden pontban sérti a polgári és politikai jogszabályokat, a börtönökben pedig olyan szörnyű körülmények uralkodnak, hogy a halálozási arány meghaladja a 25%-ot is. Kivégzések, nemi erőszak, brutális testi fenyítések – az észak-koreai börtönök tehát gyakorlatilag semmiben sem különböznek a náci koncentrációs táboroktól – és hogy kiknek van a legnehezebb dolguk ezekben az intézményekben? Természetesen a nőknek, a külföldi raboknak, illetve a dél-koreaiaknak, akikkel Észak-Korea a mai napig ellenséges viszonyt ápol.