Kukászsákban tették ki az utcára a Down-kóros babát - Nézd meg hogyan él most!
A szegénységet sokszor az éhséggel, a pőreséggel és hajléktalansággal azonosítjuk, pedig sokkal szegényebbek azok, akiket senki nem szeret, akik nem kellennek senkinek, akikről az ég világon senki nem gondoskodik. Eddie, a Down-kóros fiúcska története pont arról mesél, hogy akkor vagyunk a leggazdagabbak, ha szeretnek minket.
Lelenc
A Van Eerden család Ecuadorban nyaralt, amikor ellátogattak egy árvaházba, ahol fogyatékkal élő gyerekeket gondoztak. "Szerelem volt első látásra. Megláttam ezt a pici babát, aki nem sírt, csak békésen üldögélt a kiságyában, és azonnal beleszerettem." - emlékszik vissza Teresa, Eddie mamája, ő és családja fogadta örökbe a picit.
A fiúcskára még csecsemő korában talált rá egy ecuadori asztalos.
"Az árvaházban mesélték nekem, hogyan leltek rá. Az asztalos talált rá, mikor kilépett a műhelyéből. Látta, hogy a kukás konténer mellett egy szemeteszsákban mocorog valami. Odalépett, kinyitotta a zsákot, és látta, hogy egy pici gyermek van benne." - mondta Teresa, aki a könnyeivel küszködik valahányszor erről beszél.
Csordultig szeretettel
"Az emberek azt gondolják, hogy sok gyerekünk van, minek fogadtunk hát örökbe még egy Down-kóros fiút is. Igen, sok lemondással és áldozattal jár Eddie nevelése, de képtelen voltam otthagyni őt az árvaházban, főleg azok után, hogy megtudtam, hogyan került oda. Eddie soha nem fogy ki az ölelésekből, a mosolyból, a szeretetből. Ha valaki beteg a családban, ő az első, aki hozza a takarót és a lázmérőt." - áradozott róla a mamája.
Hogy Eddie-t miért tette ki a vér szerinti édesanyja, és miért pont egy kukászsákban hagyta ott, azt nem lehet tudni. De annyi biztos, hogy a fiúcska ma már nagyon boldog, mert szerető családban él. Ha meg akarsz erről győződni, nézd meg a következő oldalon található videót, melyet a Van Eerden családról készítettek.
Fotó: YouTube.com
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
