#filternélkül: A tízkezű apa - Bíró Tamás, az első hazai blogger apuka

A fiatal édesapa úttörőnek számít abban, amit csinál: a családról, gyerekenevelésről beszél - magyar férfiként.

#filternélkül - Interjúsorozat Magyarország legmenőbb influencereivel

Véleményvezérek, akiket százezrek követnek. Divatos ruhák, luxuskozemtikumok, drága éttermek és lélegzetelállító utazások - dolgok, amelyekről a legtöbben csak álmodozunk. Igazán jó influencernek lenni azonban nem olyan könnyű, mint amilyennek elsőre tűnik. Új sorozatunkban hazánk leghíresebb vloggereit, youtubereit és Instagram modelljeit kérdezzük arról, mi a valóság, amit a filterek elrejtenek.

Aki kérdez: Lakatos Melinda

Apa blogol

A gyereknevelés körüli kérdések minden korban megjelentek, napjaink információ dömpingjében pedig anya - és apa - legyen a talpán, aki el tud igazodni, hogyan lehet jól nevelni a XXI. század porontyait. A legtöbb szülőket segítő könyv, blog és fórum azonban édesanyáknak szól, így a férfiak talán kicsit kizárva érezhetik magukat a gyereknevelés témaköréből. Egy gyermek kiegyensúlyozott fejlődéséhez azonban legalább annyira szükséges egy apa közreműködése is, mint az anyukáké. Az pedig nem lehet kifogás, hogy a munka mellett nincs idő erre - állítja Bíró Tamás, a Ten Handed Dad blog szerzője, aki kétgyerekes édesapaként vállalkozott arra, hogy lerántja egy modern, kisgyerekes család életéről a leplet.

Szép és nehéz pillanatokról egyaránt beszámol, de azt mondja, humorral még a leghúzósabb időszakok is könnyen túlélhetők. Szerinte az apaszerepre születni kell, nem mindenkinek való. A legfontosabb, hogy a férfiak magukba nézzenek és eldöntsék, alkalmasak-e arra, hogy családfők legyenek. Ő így döntött - immár kétszeresen - és bár belátja, hogy néha piszkosul nehéz az apalét, azt is jól tudja, hogy az élet más területéről sosem fog annyi szeretet kapni, mint gyermekeitől, az ötéves Milántól és a hároméves Szofitól. A debreceni apukát már több ezren követik a közösségi médiában, de az ő motivációját nem ez adja, hanem az, hogy segíthessen férfitársainak felismerni, hogy ahogy az anyák, úgy az apák sincsenek egyedül a problémáikkal.

Interjú Bíró Tamással

Mikor kezdtél el kacérkodni az írással? Hogy jött az ötlet, hogy baba-apa témában kezdj blogolni?

A feleségem terhessége alatt kezdtünk el gondolkozni azon, hogy jó ötlet lenne megmutatni az embereknek mindkét szempontból a várandósság időszakát. Az anyai és az apai szempont teljesen más mindig, csak utóbbiról talán kevesebbszer esik szó. Az első ilyen jellegű írásomat végül nem is publikáltam, mert megszületett az első gyerekünk és felfordult az életünk. Sok időre el is felejtettük ezt a projektet, de másfél évvel ezelőtt, mikor már a második gyerekünk is nagyobbacska lett, eldöntöttük, hogy jó lenne a nagyvilág elé tárni, ahogyan mi megéljük a szülőséget. Rengeteg dolog történik velünk, amit jó megosztani másokkal, ezért hoztam létre a Ten Handed Dad blogot, majd Facebook- és Instagram-oldalt. Korábban sosem találkoztam hasonló, magyar férfivel, aki ilyen témában el merte mondani a véleményét, ez volt az egyik nagyon fontos mozgatórugója annak, amiért belevágtam. Másfelől szerintem a nők egy része sem kíváncsi már több olyan blogra, ami a felhőtlen boldogságról és a tökéletes pocaklakóról szól. Én mindig az őszinteségre törekszem, de általában humorba csomagolom bele a mondandómat.

A segítő szándék nagyon érezhető a bejegyzéseken. Nektek milyen kapaszkodóitok, segítségetek volt ahhoz, hogy felkészülhessetek a szülőségre?

Mindketten nagyon erős és kiegyensúlyozott családból jövünk a feleségemmel. Borzasztó hálásak lehetünk emiatt. Stabil hátterünk és szeretetteljes szüleink vannak. Minden természetesen alakult, nem voltak nagy, mindent megváltó beszélgetések, egyszerűen csak tudtuk, hogy számíthatunk rájuk, ha esetleg az ösztöneink mentén nem sikerülne jól boldogulni a szülői szerepben. Az első időszakban nagyon sokat segítettek és máig számíthatunk rájuk, ha szeretnénk eltölteni egy kis időt kettesben.

Milyen visszajelzéseket kapsz? Sikerült párbeszédet teremtened az édesapák között?

Egyre több ismeretlen apuka keres meg azzal, hogy mennyire jó dolognak tartja, hogy felvállaltam azt, hogy a gyereknevelés férfi oldaláról is beszélek. Szeretik a kendőzetlenséget. Ugyanakkor, ha teljesen őszinte akarok lenni, nagyrészt még mindig nők követnek, elsősorban őket érdekli inkább ez a téma. Számomra azonban nagy eredmény az is, hogy rajtuk keresztül eljuthatok a férfiakhoz is, hiszen gyakran példálóznak az én sztorijaimmal párjuknak az anyukák.

Miért lehet, hogy nem mernek jobban belemerülni ebbe a témába a férfiak?

Szerintem az apák többségében még nem született meg az inger vagy a vágy, hogy felvállalják, az apaság többről is szólhat, mint hogy megkeresem a pénzt, amiből el tudom tartani a családomat és akkor boldog lesz mindenki. Azt látom, hogy a klasszikus, magyar családmodell továbbra is tartja magát: apa dolgozik, hazaesik, hozza a pénzt, eszik és alszik. Nem töltenek a gyerekükkel minőségi időt. Akik a ritka kivételek, azok sem éreznek késztetést azzal kapcsolatban, hogy megnyilvánuljanak nyilvánosan az apaságról. Ha mégis valaki az apaságról beszél, akkor rendszerint idealizálja: "Hú, de jó apának lenni. Ez a világ legjobb dolga! Imádom a gyerekemet". Az egy jó dolog, ha valaki ezt érzi a kicsik iránt, de ezzel mégis mit ad a többieknek? Ebben számomra nincs semmi üzenet, ezért nem érzem magaménak. Nekem az a célom, hogy valamilyen tartalmat közvetítések.

A feleséged mit szólt, amikor előálltál azzal, hogy blogger apuka leszel?

Az elejétől kezdve mindig teljes mellszélességgel támogatott. A kezdetekben úgy terveztük, hogy ez egy közös blog lesz, de nem sikerült megvalósítani, így végül a háttércsapatom lett, sokat segít és elmondja a véleményét a bejegyzésekről. Abból sem volt közöttünk soha vita, hogy a gyerekek szerepelhetnek-e a közösségi médiában, nekünk ez természetes volt. Az internet valóban tud veszélyes is lenni, de nem gondolom, hogy a gyerekeink fotóival bárki visszaélne vagy megszégyenítené vele őket.

A gyerekek egyébként élvezik, mikor fotózzátok őket? Produkálják magukat?

Szerencsére eléggé extrovertált személyiségűek mindketten. Nélkülük ez természetesen egyáltalán nem mehetne így, hiszen nem akarnánk rájuk erőszakolni semmit, amiben nem érzik jól magukat. A kicsik nagyon sok vicces dolgot csinálnak, amelyeket mindenképpen szerettünk volna megörökíteni és jó érzés megmutatni másoknak is, akár a komplett sztorival elmesélve.

Vissza szoktad olvasni a bejegyzéseidet?

Igen, nagyon érdekes megnézni, hogyan gondolkodtam egy problémáról néhány hét vagy hónap távlatában. Ami akkor egy fejbeverésként hat, kis idővel később már legyint rá egyet az ember. Borzasztó nagy igazság, hogy ők igazából csak tükrök. Van egy-két dolog, amit hoznak magukkal, de ilyen pici korban még leginkább az anya és az apa viselkedését képezik le. Lehet, hogy vannak néha olyan idegesítő dolgok, amikor mondjuk a gyereknek megállás nélkül be nem áll a szája és csak mondja a magáét, de ilyenkor azért érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon én nem pontosan ugyanezt csinálom? Ilyenkor kicsit dolgozni kell magán az embernek, hogy ne égessen bele a gyerekébe zsigeri szinten egy rossz viselkedési mintát vagy rossz szokást.

Sokan pont emiatt félnek a gyerekvállalástól. A felelősség és a rossz minta továbbörökítése megijeszti az embereket. Nektek sosem voltak kétségeitek a babaprojektet illetően?

Soha. Sokan mondták is nekünk, mikor összeházasodtunk, hogy mi a gyereknevelésre születtünk. Minden nagyképűség nélkül én is azt érzem, hogy valahol ez genetikailag kódolva van. Valakiben egyszerűen elemi szinten benne van, hogy gyereket szeretne, míg másoknak egyáltalán nem való ez a fajta felelősség. Mindig elmondom, hogy ez nem baj. Szerintem tök jó felismerés, ha rájön arra valaki, hogy neki nem szabad gyereket vállalnia, hiszen ezzel nem csak a saját, hanem a gyermeke és a párja életét is elszúrhatja. Van rengeteg része az anyaságnak és apaságnak, ami tanulható, ugyanakkor nem gondolom, hogy mindenkinek való a szülői lét. Egyébként biztos vagyok benne, hogy kihalna az emberiség, ha egy pár tudná a gyerekvállalás előtt, hogy mi vár rá azzal, hogy szülő lesz belőle.

Egyre több követőd van. Gondoltál arra, hogy influencer legyél?

Számomra ez egy kétes és kényes dolog. Bevallom őszintén, hogy nem tudok azonosulni azzal, amivel ez jár. Nem szeretnénk a gyerekeimet felhasználni reklámcélokra, ők biztosan nem fognak üdítősüvegekkel bután vigyorogni, mert számunkra a tartalomgyártásban az üzenet a lényeg, nem pedig a nyerészkedés. Annak borzasztóan tudok örülni, ha kapok visszajelzéseket a követőktől, az információ átadás és a humor miatt csináljuk. Nyilván örül az ember, ha kap valami olyan ajándékot egy cégtől, ami hasznos lehet számára, de szerencsére nem ez motivál. Nem vagyok véleményvezér, csak egy ember, aki elmondja, mit gondol az apaságról és a világról.

Mi a fő üzenet, amit szeretnél átadni?

Minden a humor köré épül. Ha nincs öniróniád, akkor százszor nehezebb az élet, minden területen. Volt olyan, hogy egy héten összesen 8 órát aludtunk, elképesztően nyúzottak voltunk és kínunkban már csak nevetni tudtunk azon, hogy ma a feleségem vagy én nyerjük meg a csúnyasági versenyt. Az én posztjaim 99%-a arról szól, hogy bármilyen nehéz helyzetet gördít elénk a gyereknevelés, kellő humorral ez egy nagyon jó utazás lehet. Nem kell belekeseredni a dolgokba, tovább kell menni.

A blogod neve azt sejteti, hogy azt csinálod, amit leginkább a nőkkel szoktunk összekötni: több fronton is megpróbálsz helytállni. Hogy sikerül ez a hétköznapokban?

Sok barátom kérdezgeti, hogy van időnk mindenre. Az én életem fontos része a családomon és a munkámon kívül a sport és a kikapcsolódás, ha ezekre nem jut elég idő, akkor egyszerűen nem működöm jól. Szerintem ez fejben dől el, személyes döntés kérdése. Tudtam, hogy azért, mert apa lettem, a sport ugyanolyan szerves része lesz az életemnek, mint már 25 éve, erről nem vagyok hajlandó lemondani. A gyerekekhez igazítom, sokszor este fél tízkor indulok el edzeni, ami néha pokolian esik, de csak akkor van rá időm. Ugyanez a helyzet a házimunkával is. Borzasztó könnyű lenne hazaesni a munkából és ledőlni, de tudom, hogy a feleségem nem győzi egyedül a teendőket és ha azt szeretném, hogy boldog és kiegyensúlyozott társam legyen, akkor segítenem kell neki. Ezek már különösebb logisztikai nélkül, automatikusan működnek nálunk, mindenki észreveszi, ha van valami elintézni való és amíg egyikünk a gyerekekkel foglalkozik, a másik takarít, rendet rak vagy éppen intézi a számlákat, bevásárlást. Sok férfi boldogabb lenne a házasságában, ha hajlandó lenne erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy a párja ne szakadjon meg a háztartásban.

Ez hogyan alakult ki ilyen természetesen nálatok?

Egy telekommunikációs cégnél dolgozom, ahol folyamatfejlesztéssel és költségoptimalizással foglalkozom, ez sokat segít nekem a hétköznapok során abban, hogyan szervezzük leghatékonyabban az életünket. A feleségem pedig problem managementtel foglalkozik, így az ő életében is központi szerepet játszik ez a fajta gondolkodás.

Ha ilyen jól szervezetten éltek, akkor biztosan tudjátok már azt is, hogy mikor érkezik a következő baba.

Tudod, ez olyan, hogy összejön egy pár, jól megvannak és onnantól mindig kapják a kérdéseket: mikor lesz lánykérés, mikor lesz esküvő, mikor jön a baba, mikor jön a következő? A "Mikor érkezik a harmadik" kérdésre jelenleg mindenkinek azt mondjuk, hogy kutya lesz. Viccet félre téve, valamikor a távolabbi jövőben nem zárkózunk el még egy gyerek vállalástól, de egyelőre annyira jól megvagyunk négyesben, hogy nem szeretnénk kibillenteni ezt a harmóniát egy újabb baba vállalásával. Szerencsések vagyunk, mert nem volt nehéz számunkra a családalapítás, a kisfiunk - anélkül, hogy tudtunk volna róla -, már az esküvőnkön is velünk volt és a kislányunkra sem kellett sokat várnunk, első alkalommal összejött. Akadálya tehát nincs, de most élvezzük a kisgyerekes családok hétköznapjait és igyekszünk minden pillanatot a lehető legintenzívebben megélni velük. Ezek azok az élmények, amiért valóban érdemes megszületni.

Egy megosztó személyiség, akinek már középiskolásként saját műsora volt a tévében. Random Marcit az egész ország ismeri, de a fiatal kora és szemtelen stílusa miatt sokan támadták. Már nem kell többet bizonyítania, hogy komolyan vegyék: 23 évesen a TV2 műsorvezetője, dalokat ír és hazánk egyik vezető influencere lett.

Leadfotó: instagram.com/ten_handed_dad

Oldalak

Szólj hozzá Te is!