Lifestyle

„Mindent megteszek a gyereknek, mégsem elég! Mit csináljak még?”

Piszok nehéz megélni szülőként, hogy mindent megteszünk a gyerekért, mégsem elég. Odafigyelünk rájuk, szeretjük őket, nem nélkülöznek, mégis nyígnak és akaratosak. Többféleképpen reagál erre a szülőtársadalom. Lássunk most egy olyan verziót, ami az összes többinél hatékonyabban szolgálja a javunkat!

Abban nincs vita, hogy a gyerekek a játék nyelvén értenek a legjobban. Jól szemlélteti ezt az a különbség is, ahogy a „menj a fürdőbe” és a „ki ér előbb a fürdőbe?” felkiáltásokra reagálnak. Persze nem mindig, ne a 100%-os mutatót keressük, hiszen nem robotok, hogy ugyanúgy reagáljanak. Mégis belátható, hogy előbb tudnak kapcsolódni egy játékos, képzelőerő vezette felhíváshoz, akár utasításhoz – „sorakozó minden kiskutyusnak, a kutyareggelihez!”–, mint enélkül. Ahogy magunkkal szemben sem lehet elvárás, hogy minden körülmények között készek legyünk bedobni egy kis humort vagy játékot, főleg, ha az a karakterünktől is idegen. Ezért csak annyit mondanék, hogy a nehezebb napokra tartsuk észben, amit máskor szívből tudunk: a játékon keresztül mindig elérhetjük a gyerekünket. Még ha nem is elsőre.

FemAnyu - kendőzetlenül az anyaságról

Azt mondják, gyereket nevelni mindenki tud. Tegye fel a kezét, akinek vannak kétségei, problémái és óriási szíve, amivel a békés megoldásokat keresi! Nektek szól a FemAnyu.

A szerző: Fekete Imola, a Nekünk bevált könyv szerzője, online mentálhigiénés tanácsadó.

Tudományos vizsgálódás

Egy durcás, akaratos, követelőző gyerekhez bizony nehéz kapcsolódni. Rávenni magunkat, hogy „még mi vicceskedjünk?!”, miközben elfogyott a lelkesedésünk. Ilyenkor legyünk kegyesek magunkhoz is annyira, hogy sürgősen megkeressük a feltöltődési lehetőségeket a környezetünkben. Csak egyetlen tippet adnék ehhez, amit bátran „használjunk”: ébredés után és lefekvés előtt szánjunk pár percet arra, amiért hálásak lehetünk, mert a hála érzése növeli a jóllétünket – amit nemcsak saját tapasztalat alapján ajánlok, hanem kutatási eredményekre hivatkozva is.¹

Ez a tudatos lépés a soraink rendezése felé azért nem hagyható ki, mert magunk is sokszor sérülhettünk a gyerekkel való hasztalan interakciók során, amitől érhető módon egyre inkább bezárkóztunk. Ezt a gyerek érzi és lereagálja. Sőt, még úgy is tűnhet, hogy ő okozta, mégis fontos újra és újra visszatérnünk az origóhoz, hogy a felnőttek mi vagyunk. Akik nincsenek könnyű helyzetben, hiszen csak most kezdik megismerni működésük és lelkük mélyebb bugyrait, most tanulnak új szülői mintákat, s így „hazárdíroznak” a körülöttük cseperedő kisgyerekek nevelésével. Mégis megnyugtatásunkra mondom, hogy az élet ilyen. Ritkán ideális, inkább fejlődésre optimalizált.

Próbáljuk meg élvezni!

A gyerek elé tett ételben is ott a szeretetünk, persze, amit könnyen fokozhatunk azzal, ha étkezés közben ráfigyelünk, beszélgetünk. A mosott ruhában is ott a törődés, pláne, ha meg lehet keresni: „Nézd csak, itt a zsebében, belemostam! Nem találod? Na hát! Akkor itt lesz a póló nyakánál! Ja, oda pár puszit mostam bele, vigyázz, nehogy elkenődjön!” A kanapén heverős fölolvasás is örök emlék, de van, amikor viháncolás, birkózás, azaz testmozgás kell ahhoz, hogy visszaállítsa a lelki békéjét.

gyerek birkózás viháncolás békülés

Az a gyerek, aki agresszív, elnyomott félelmeket hordoz magában. Dr. Markham pszichológus úgy fogalmaz, hogy „szerencsére, a természet úgy alkotott meg bennünket, hogy képesek vagyunk a félelmet egy nagyszerű módon feloldani, mégpedig nevetéssel.”² Ebből megérthetjük, hogy az extra szigor csak olaj a tűzre. Próbáljunk hát rendszeresen olyan testi kontaktussal járó játékot kezdeményezni a gyerekünkkel, amiben egy kicsit provokáljuk a félelmi reakcióit! Ilyen például a kergetőzés, a párnacsata, amikor melldöngetve bizonygatjuk az erőnket, majd csetlünk-botlunk, amin jókat nevethet a gyerek. Olyankor fokozódik az ún. kötődési hormon, az oxitocin termelődése is, – magyarázza a szakember –, azaz minden egyes összenevetésünk a gyerekkel növeli a köztünk lévő bizalmat, így erősítve a kapcsolatunkat.³ Ugyanígy bennünk is meglódulnak a hormonok, bennünk is nő a kapcsolódás nyújtotta öröm.

Játékra fel

Az Enchantimals világában a játéknak még az óceán sem szabhat határt. A kedves buborékfújó sellő és kis barátja egyenesen az Óceáni Királyságból érkezett. Különlegessége, hogy ha megnyomod az uszonyát buborékesőbe borítja a tájat és a játékaitokat.

Ezért teszünk szívességet magunknak is azzal, ha az esti rutin megkezdése vagy családi események előtt, tudatosan beiktatunk egy-egy játékos 5-10 percet a gyerekkel. Nekünk bevált nyűgös gyerek esetén a húzva-vonva, amikor felváltva kapjuk magunkhoz az apjával, hogy „én szeretem jobban!”, „nem, én akarom megölelni”, „enyém”, „add ide, az enyém”, így ölelgetjük, kapdossuk ki egymás kezéből azt a nagyfiút, akit már nem lehet megölelgetni csak úgy. Kisebb korában a palacsintázást szerette, amikor pokrócba tekertük. Mostanában már csak postázni szokta az apja, miután megcímezte és rányomott jó pár bélyeget. Tanulás előtt vagy két rész között „frissítő” a zombifogócska, amit azért szeretek, mert nem kell sokat futkosni ahhoz, hogy megérintsük egymást – elég csak egy hajtincset, vagy lábujjat –, mégis végigröhögjük, ahogy furcsa pozíciókban próbálunk kitérni egymás elől.

Most csinálod azt, amire a gyerekednek szüksége volt

Ha nagyon feldúlt a gyerek, nem mindig kapható rögtön a játékra. Ha dühösebb lesz attól, hogy próbálsz együttérezni vele, az nem azt jelenti, hogy rosszul csinálod. Arról lehet szó, hogy az együttérzésed hatására mind inkább „szívből” reagál, ahol azt a sok félelmet őrizgeti. Abba kapsz betekintést. Nehéz elhinni, amíg nem tapasztalod meg magad, hogy a szeretetteljes és türelmes jelenlétedtől fog megenyhülni. Attól a kimondatlan élménytől, hogy nem mondtál le róla – még ha el is vonult tőled, vagy nem viszonozta az ölelésed. Pár ilyen alkalom után, hagyni fogja. Kisebb gyereket kicsalogathatsz az asztal alól egy plüssjátékkal, aki a nevedben beszél, de a szobába szállingózó színes buborékok is játékra hívják, nagy valószínűséggel hamar utánuk lépeget, hogy kacagva elkapja őket.

gyerekek megnyugtatása békülés gyerekkel

Amikor az idő szab határt

Életszerű, hogy nincs mindig elég időnk játszani. Érdekes módon ezzel a cikkel szinte párhuzamos történésként tapasztalom ezt én is. Láthatóan nagy érzelmek tombolnak a gyerekemben, amihez nem elég az empátiám, nem akar zombifogózni, nem elég kacagtató a palacsintázás, ráadásképpen a bokáját is meghúztam nagy igyekezetemben – attól sírta el magát és nem a megkönnyebbülés szakadt ki belőle. Bravó! De menni kell. Már késésben vagyunk. Felnyalábolom hát ezt a nagy kalamajkát, jól tudom, hogy szinte semmi se tűnt el belőle, csak visszatömködtem a képzeletbeli zsákjába egy-egy emelt mondattal arról, hogy „kisfiam, most itt a vége”, „majd folytatjuk, de most indulás”. A helyszínváltás segíti kizökkenteni, eltereli majd a programja, ahogy engem is az enyém. Teszem mindezt annak tudatában, hogy pár napon belül biztos viszontlátom még a teljes pakkot, de már tudni fogom, hogy mihez kezdjünk vele.

¹ https://www.health.harvard.edu/healthbeat/giving-thanks-can-make-you-hap...?
² ³ https://www.ahaparenting.com/read/love-and-attention-are-not-enough

Lead fotó, fotók: Pexels /Tatiana Syrikova, Daria Obymaha, Sergey Makashin/

Oldalak

Lifestyle
Lifestyle
Ha ezt az akadályt is sikerrel veszed, jogosan lehetsz majd büszke magadra!
Egészség
Több komoly betegség kialakulásához is vezethet a használt sütőolaj újrafelhasználása, legalábbis ez derült ki egy friss tanulmányból.
Sztárok
Február elején derült ki, hogy rákkal kezelik a 75 éves brit uralkodót. Egyes bennfentes szerint Károly király betegsége sokkal súlyosabb, mint azt a közvélemény eddig gondolta.