Mindenki képes rá, de nem mindenki tudja magáról - A szakember szerint ez a siker kulcsa
Tehát az egész hozzáállás kérdése?
Két alapvető szemléletmódot különböztethetünk meg Dweck professzor szerint. Az egyik a rögzült szemléletmódú ember: ez a típus minden szituációt vizsgának tekint és minden kudarc bukás a számára, egy rettenetes visszajelzés a külvilágtól, amely révén vesztessé, értéktelenné válik. Ebből következik, hogy kerülni fog minden olyan szituációt, kihívást, amely a kudarc esélyét hordozza. Félni fog a nehézségektől és biztonsági játékra megy. Ezzel megfosztja magát számtalan esélytől, amivel sikert érhetne el.
A másik tipusú a kihívást kereső szemléletmódú ember, ő másképp látja önmagát és máshová teszi a saját magára vonatkozó értékmérőjét. A kudarcot az élet részének tekinti és tanul belőle, sőt inspirálódik általa, remek fejlődési lehetőségnek tekinti, következésképpen nem fél a feladatoktól akkor sem, ha azok nehéznek tűnnek elsőre, és nem adja fel, ha valami nem sikerül. Szeret erőfeszítést tenni a céljaiért, és az erőfeszítést jó dolognak tartja, élvezettel teszi. A saját értékét ugyanis nem azzal méri, hogy milyen eredményeket ért el, hanem azzal hogy mennyit tett az elérésük érdekében. A kudracok hatására nem törik össze és minden körülmények között megőrzi az önmagáról alkotott vonzó képet.
Milyen tényezők miatt bukhatunk el a siker kapujában?
A legfőbb akadályok itt is a hitrendszerünkben, a szemléletmódunkban és az azokból következő viselkedési mintáinkban rejlenek. Az egyik legnagyobb csapda a tökéletesség csapdája.
Itt az a kérdés mi a személyiség tartópillére. Ha az, hogy olyan tükröt akarunk teremteni, amelyben magunkat tökéletesnek láthatjuk, akkor ez a tükör váratlan kellemetlenségek, nehézések hatására könnyen összetörhet és akkor összeomlik a világunk.
Ha csak akkor érezzük magunkat biztonságban és jól a bőrünkben, ha a dolgok jól mennek, labilis lesz a pszichés állóképességünk.
A ragaszkodás az elvárásokhoz és felsőbbrendűség érzéséhez, szintén kellemetlen meglepetéseket tartogathat, mert egy kudarc vagy kritika kapcsán amikor úgy tűnik, hogy a külvilág nem igazolja vissza az önmagunkról alkotott merev énképünket, ez feloldhatatlan ellentmondást okozhat bennünk. A görcsös igyekezet, hogy megvédjük az önmagunkról alkotott tökéletesség képét pedig előbb utóbb felemészti a belső erőforrásainkat.
Lehet ezt kezelni? Vannak általános praktikák?
Egy praktikát mondanék, amely magában foglalja az összeset. Ez pedig a kudarcok és nehézségek sikerré alakításának művészete.
Vagyis rájönni arra, hogy van választásunk és nem kell leélnünk az életünket úgy, hogy állandóan a gyengeségeink és a lehetséges kudarcok miatt aggódunk. A kudarcokra és a kritikákra úgy tekinteni, hogy azok nem az ellenségeink, hanem a szövetségeseink. Nem minősítenek, csupán megmutatják az utat, hogy merre érdemes fejlődnünk. A művészet abban rejlik, hogy rájövünk arra , hogy a kudarc, bár kellemetlen élmény, de nem ez határozza meg az ember értékét, ez pusztán egy átmeneti helyzet, amely megváltoztatható, csak kitartás és erőfeszítés kell hozzá, amely ráadásul még örömet is okoz.
A sikeres nők jellemzően milyen problémákba ütköznek a karrierjük és a magánéletük folyamán?
Három dolgot említenék ami gyakran előkerül minden sikeres nő életében. Ezek a sztereotípiák, a szerepkonfliktusok és a versenyfutás az idővel. A nők érzékenyebbek mások véleményére mint a férfiak, és még a siker csúcsán is jobban hat rájuk a környzetük véleménye – mondja Carol Dweck professzor.
Érdekel a téma? Olvass tovább
Laura Vanderkam: I know how she does itRoy F.Baumeister – John Tierny: Akaraterő
Carol S. Dweck: Szemléletváltás
Hiába történt rengeteg változás a nők helyzetében az elmúlt 100 évben, a negatív címkézés, az üvegplafon hatás és az alattomos sztereotípiák még mindig bekapcsolnak, gyengítik a fókuszt, eltérítik az elszántságot, megzavarják a gondolkodást. Ennek az lehet az eredménye, hogy nem marad elég mentális erő bennünk, mert a negatív címkék lerombolják az önértékelésünket –olyanok ezek mint a vírus. Bekerülnek a rendszerbe és megbetegítenek. Ennek a kezelésében is segít a fejlődő szemléletmód, ugyanis a szetereotípiák csak akkor hatnak ha komolyan vesszük a külvilág ítéleteit és érvényesnek fogadjuk el azokat, vagyis magunkban legitimáljük őket.
A szerepkonfliktusok gyakran szinte megoldhatalannk tűnő nyomást nehezítenek a nőkre. Anyaság-karrier, alkalmazkodás-vezetés, önérvényesítés- alázat, hogy csak néhány alapvető belső konfliktust említsek. Azt gondolom itt a belső bölcsességünket kell latba vetnünk és egyik minőségtől sem kell megválni, hanem a művészet abban rejlik, hogy ezeket a bennünk élő kvalitásainkat, mint a bennünk lévő erőforráasinkat, hogyan tudjuk együttműködésre bírni.
A nők gyakran úgy érzik, semmire sincs elég idejük. Ezzel hogyan lehet megbirkózni?
Az idő talán a legnehezebb és legszigorúbb ellenfél. Laura Vanderkam könyveiben sok hasznos tanácsot olvashatunk. Azt írja, a sikeres nők közül sokan úgy gazdálkodnak az idővel, hogy nem napi időbeosztást készítenek, hanem hetit. Vagyis a hét bizonyos napjain dolgoznak akár 14-16 órát is, késő éjjelig, más napokon viszont már ebéd után a családdal vannak vagy pihenésre, feltöltődésre szánnak fél napot.
Szintén hasznos praktika, ha a legnehezebb feladatot, vagy amit a legszívesebben halogatnánk, azt kora reggel végezzük el. Egyrészt mert reggel általában magasabb az energiaszintünk, másrészt mert egész napra megkönnyebülünk, ha letudtuk a nehezét.
Végül még egy megszívlelendő tanács: az igazán sikeres emberek napi 10-15 percet azzal töltenek, hogy megtervezik a napot. A sikeres nők pedig már a következő hétben is gondolkodnak.
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
