Inspiráló nők

Danks Emese: Hiszek abban, hogy a pofonokat meg kell élni

Azt mondják, az igazán sikeres embereknek kell, hogy legyenek céljaik, vagy legalábbis egy tervük arra, hogy honnan hova szeretnének eljutni.

A nonprofit szektor és a segíteni vágyás mindig az életem része volt. A Tescónál dolgoztam, amikor mélyebben beleláthattam a nonprofit szakma világába. Akkor, az Év Támogatottja programunk keretében, minden évben más-más alapítványt segítettünk egy igen komoly összeggel, így lehetőségem nyílt megismerni a nyertes alapítványokat, és azt a szemléletet, ahogy ők dolgoznak. Én pedig már akkor nagyon vágytam arra, hogy egyszer ne azért kelljen napi 8-10 órát dolgoznom, hogy minél több sárgarépa fogyjon, hanem azért, hogy segíthessek a rászorultakon. Aztán az ERSTE banknál is volt alkalmam alapítványokat támogatni – ez volt a bank társadalmi felelősségvállalási tevékenysége, – és ekkor kezdtem el önkénteskedni a Máltai Szeretetszolgálatnál. Egyre megterhelőbbnek éreztem a mindennapi rutint és szerettem volna egy olyan helyet találni, ahol én is tudok kapni és én is tudok adni. Hetente négy órában hontalan hölgyeknek és uraknak tartottam személyiségfejlesztő, önbizalom növelő tréningeket, hogy esetleg visszatérhessenek a munkaerőpiacra. Hatalmas kihívás volt. Sokszor magamat kellett lefordítanom az ő nyelvükre, fel kellett keltenem az érdeklődésüket, hogy ne csak azért a gulyáslevesért jöjjenek el, amit ott kapnak, hanem hogy reményt adjak és esetleg még izgalmassá is tegyem azt a pár órát, amit velem töltenek. Rengeteget készültem ezekre a beszélgetésekre és nagyon sokat tanultam belőle. Innentől kezdve folyamatosan kerestem a nonprofit szektorban egy olyan lehetőséget, ami érdekel, és ami befogad. Az UNICEF pedig tulajdonképpen gyerekkori álmom, ami pedig onnan jön, hogy szerintem minden kislány kicsit szerelmes lesz Audrey Hepburnbe és olyanná akar válni, mint ő: Audrey pedig balerina volt, majd az UNICEF utazó nagykövete lett. Én hónapokig voltam önkéntes náluk, majd megpályáztam az igazgatói pozíciót.

„A lelki egyensúlyunk megtalálásához az önkéntes munka az egyik legjobb út”

Jó hallani, amikor arról beszélsz, milyen sokat ad az önkéntes munka.

Szeretnél többet tudni?

Ha érdekel a UNICEF munkája vagy megfordult a fejedben az önkénteskedés, keresd fel a magyarországi UNICEF weboldalát, ahol minden részletet megtudhatsz!

Vallom, hogy sokkal többet kaptam tőle, mint amennyit én hozzáadtam. Elszomorít, hogy Magyarországon az önkéntesség mennyire gyerekcipőben jár, míg Nyugat-Európában, az Egyesült Királyságban és az USA-ban ez abszolút természetes, sőt terápiás része az életnek. Amikor elérjük a karrierünk egy magas pontját, akkor valószínűleg egy multicégnél dolgozunk. Na, most annál lélekölőbb nincs. Sok esetben favágás. Profittermelés. Hiába váltunk, egy idő után mindegyik munkahely egyforma. Persze, az elején még izgalmas, jópofák a kollégák, és klassz, hogy együtt küzdünk, de egy idő után csak rájövünk, hogy tulajdonképpen mi a fenéért küzdünk? Miközben a lelkünk ott szárad el. Ezt mindenki érzi, csak ilyenkor a legtöbben inkább jógázni mennek meg makramé tanfolyamra. Nem! El kell menni segíteni! Először meg kell gyógyítani a lelkünket, meg kell találni a belső egyensúlyt. Ehhez pedig az önkéntesség és a másokon való segítség a legjobb út.

Van olyan könyv, amelyik nagy hatást gyakorolt rád?

Igazából nincs. Szerintem az élet maga a legjobb és a leghatásosabb könyv. Sorsfordító. Minél több pofont kapsz, mint ahogy én hál' Istennek jó sok pofont kaptam, annál nagyobb diadal a saját magad energiájával, a saját utadon és a saját időzítésedben újra talpra állni. Ez ad energiát. Ezt nem lehet könyvből megtanulni.

Kevesen fogalmaznának úgy, hogy de jó hogy sok pofont kaphattam...

16 évesen le akarták vágni a lábamat és fél évet kórházban töltöttem. Ennek ellenére azt mondom, hogy hálát adok a Jóistennek, hogy nem kioltotta az életemet, csak egy igen komoly figyelmeztetést adott. Hiszek abban, hogy a pofonokat meg kell élni, mert ha elkerüljük vagy kikerüljük, akkor sokkal nagyobb jön helyette. Ráadásul talán olyankor, amikor sokkal gyengébbek vagyunk. Aztán egy idő után, egyre rutinosabban kezeljük a kudarcokat. Azt a sikert pedig senki nem veheti el tőled, amikor legyőzöd és jóra fordítod akár a legnagyobb csalódást is.

Mit tanácsolnál annak, aki olyanná szeretne válni, mint te?

Szerintem az életben a legfontosabb az őszinteség, a szerénység és az alázat. Legyél magadhoz őszinte, mert csak így találhatsz rá a saját énedre, a saját utadra. A szerénység ahhoz kell, hogy felismerd például, elég neked az az autó, amit megengedhetsz magadnak, nem kell nagyobb, hiszen az élet úgysem erről szól. Légy alázatos és toleráns embertársaiddal, mert nem legyűrni kell őket, hanem megérteni, elfogadni. Így pedig egyre jobban megértheted önmagadat is.

Ezt is ajánljuk:

Sándor Mária, a feketruhás nővér elárulta: szerencsére sok jó ember van még az országban. Olvasd el vele készült interjúnkat is!

Fotók: Femcafe/Debreczeni Zita; Leadfotó: Femcafe/Debreczeni Zita

Oldalak

Inspiráló nők
Sztárok
Ahogyan a Mirror is írja, Harry és Károly hamarosan újra láthatják egymást, ha minden a herceg tervei szerint alakul majd.
Lifestyle
Azért valószínűleg nem ez fogja visszatenni Lindsay Lohant a térképre, viszont a frissen felkerült filmek nem igazán tudtak labdába rúgni mellette.
Lifestyle
A TikTokon ezerféle elképesztően zseniálisa takarítási trükkel találkozhatunk, érdemes viszont olykor közelebbről is megvizsgálni, vajon valóban hatékonyak-e ezek a módszerek.